A néphit szerint Luca
estéje leginkább a boszorkányok ideje volt. Mikszáth így írt erről: „A
juhászbojtárok hozzáfogtak a Luca-szék faragásához, a kocsisok keresztet
pingáltak fokhagymával az istálló-ajtókra, a gonosz boszorkányok hatása ellen,
mi gyerekek pedig remegve néztük: hogyan esteledik, s mint veszik át az éjt
hatalmukba a tüzes seprő szörnyetegei.” (A jó palócok – Galándáné asszonyom)
A téli időszak legfőbb
gonoszjáró napja Luca napja, ezért a boszorkányság elleni védekezés egyik
formája a zajkeltés volt. Így e naphoz is kötődött az alakoskodás. Fehér
lepelbe öltözött, arcukat belisztező legények (néhol lányok is) járták a
fonókat, a házakat és ijesztgették a lányokat, de volt, ahol a gyerekeket, de
még a tyúkokat is. Söprűt vagy meszelőt is vittek magukkal, mímelték a meszelést,
söprést, a háziak arcát is „megsuprálták”, hogy ne legyenek kiütésesek.
kép
Luca-napi tréfaként a legények kicserélték a porták kapuit, a tetőre, padlásra vitték a szekeret szétszedve, és ott ismét összerakták, a gazdák nem kis bosszúságára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése