Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 05. 16.

Meglepi


Mások padlása ódon lomokat rejt, a miénk nyávogó szőrgombócokat.


A fekete anyamacska úgy ítélte, a mi padlásunk a legmegfelelőbb, hogy felnevelje ott porontyait. Tudhat valamit, itt a faluban senki nem fogad be fekete macskát rajtunk kívül.


Képek: Szabó Dániel

3 megjegyzés:

duende írta...

De édesek... :) Pedig. Én azt olvastam, hogy HÁZNÁL a fekete macska szerencsét hoz azokra, akiknél lakik. :)

Anikó írta...

jaj de kis cukikák, imádom a cicákat is, nekünk 3 benti és 2 kinti cicánk van, de fekete egy sem sajnos, én nem félek a fekete cicától, sőt szerintem az egyik legszebb fajta a háziak közül, és 2 kutyánk /őket is imádom/.
Nem mondod, hogy az egész falu babonás ??? Ma a XXI-ik században ??
Ti viszont rendes emberek vagytok:-)))))

Palócprovence írta...

A palóc babonás népség :))
Én kakukktojás vagyok...