Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 05. 02.

Görcs, avagy a kötött gombóc


Ez a levesbetét tipikus példa a régi parasztkonyha leleményességére, ahogyan a szinte semmiből képesek voltak ízletes, laktató fogásokat készíteni. A görcs vagy kötött gombóc leginkább Szabolcsban és az Alföldön volt népszerű, általában zöldség- vagy egyszerű krumplilevesbe főzték bele. Az én változatom picit eltér az eredetitől, a formázása haladósabb és nem az elterjedtebb paprikás hagymás zsírral töltött.


Hozzávalók
  • 1 tojás
  • csipetnyi só
  • 10 dkg finomliszt
a kenéshez:
  • 1 evőkanál olvasztott zsír
  • bors
  • csípős paprikakrém

Habarjuk össze a tojást a sóval és apránként dolgozzuk hozzá a lisztet, amíg sima tésztát kapunk. Csomagoljuk be folpackba és hagyjuk pihenni 20-30 percig. Kicsit meglisztezett deszkán nyújtsuk ki vékonyra (legalább 30x40 centiméteresre). Kenjük meg az olvasztott zsírral, a csípős paprikakrémmel, szórjuk meg ízlés szerint sóval borssal.


Hajtsuk félbe a rövidebb oldalnál. Kicsit nyomkodjuk össze a két tésztalapot (sodrófával is végig mehetünk rajta). Vágjuk ujjnyi csíkokra a rövidebb oldalával párhuzamosan. A kb. 15 cm hosszú csíkokat kössük meg – ez a görcs. Tegyük forrásban lévő levesbe és főzzük puhára.

Nincsenek megjegyzések: