Függőségeim

Úgy látszik, ez a tél végi időjárás kedvez a gombamód szaporodó körkérdéseknek.
Mmama függőségeimről érdeklődik. Elgondolkodtatott a kérdés és arra jutottam, nincsenek is függőségeim. Túlságosan elvagyok a magam világában, talán csak saját magamtól függök - a hibáimtól, erényeimtől, gondolataimtól, amiktől nem tudok vagy nem is akarok szabadulni. A klasszikus értelemben vett függőségek eddig elkerültek. Fiatalon dohányoztam egy ideig, majd egyik percről a másikra letettem a cigarettát és soha többé nem gondoltam rá. Amíg szívtam a füstöt sem éreztem úgy, hogy ez függőség lenne. Tudtam, hogy csak rajtam múlik, meddig akarom. Manapság a kávéval vagyok így, néha literszámra iszom, máskor hónapokra elfelejtem.

Bár gondolom a kérdés inkább a számomra fontos dolgokra vonatkozott, nem annyira a tényleges függőségekre. A legfontosabb a családom (beleértve a négylábúakat is). Soha nem gondolkodtam karrierben, tudtam, mindig háttérbe szorítanám.
A család után következhetnek a barátok és mindenki más.
Fontos, hogy néha egyedül lehessek és csak az engem érdeklő dolgokkal foglalkozhassak, legyen ez az olvasás, a varrás vagy mostanában a blog írása.
Bár én is vallom Chuchill egykori csak semmi sport hozzáállását, azért egy kis pilates vagy hastánc jöhet.
Szeretek utazni, Olaszország a nagy kedvenc és a leg-leg-leg: Velence.

Én Tőlük firtatnám a választ: Balzsam, Citromfű, Dolce Vita, Gabah, Vesta. Azért ne verjetek meg!