Spagetti nyers paradicsommal

Tudom, manapság az évszakokhoz igazodva a helyi termények fogyasztása dívik, azonban az én mediterrán lelkem nem bírja a januári napok ólmos szürkeségét, muszáj visszacsempésznem kicsit a nyarat, legalább a tányéromba. Erre még a mostanában kapható sápatag paradicsom is alkalmas, különösen, ha fürtös fajtájú. Dörzsöljük meg egy kicsit a szárát és szagolgassuk meg: ha érezhetően paradicsomillatot áraszt, akkor már nagy baj nem lehet.

Sokáig abban a hitben voltam, hogy a spagetti és a nyers paradicsom házasítása az én találmányom, ám kiderült, mégsem. Cinzia Godeluppi Cucina Siciliana című könyvében olvasható spagettireceptjét (ami fokhagymával erős paprikával és petrezselyemmel készül) mindig nyers paradicsom hozzáadásával szoktam elkészíteni. És lám, így is egy élő recept, amire a napokban akadtam rá az 1987-ben megjelent Itáliai ízek című kötetben, mint Nápoly környéki ételre. Hát, ennyit az újításról.

Hozzávalók személyenként

• 10 dkg spagetti (pl. Barilla)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 paradicsom
• 2 evőkanál olivaolaj
• nagyszemű tengeri só
• frissen őrölt bors
• néhány szál petrezselyem vagy kapribogyó (sóban tartósított)

A legjobb az egészben, hogy még a tészta főzésével együtt sem tart 10 percnél tovább az elkészítése. Álljunk ellen a kísértésnek, ne főzzük túl a tésztát, csak al dente, ahogy az olaszok mondják. Kapribogyóból szigorúan csak a sóban tartósított változatát tegyük a tésztára, még véletlenül se az ecetes szörnyűséget. A legjobb minőségű a Pantelleria szigetén termő, bár a legborsosabb árú is.

Amíg a tészta fől, olivaolajon futtassuk meg a reszelt fokhagymát, a felkockázott paradicsomot (esetleg kimagozhatjuk, ha túlságosan lédús) és a felaprított petrezselymet vagy a kapribogyót. Ez csak néhány másodperc, amíg a fokhagyma illatozni kezd és a paradicsom még nyers marad és nem enged levet. Beleforgatjuk a leszűrt tésztát, sózzuk, borsozzuk és máris ehetjük, álmodozva a nyárról.