Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 01. 26.

Datolyás falatkák

Adós voltam ezzel a marokkói recepttel, ami datolyából készül. Igazi keleti édesség, amiből az ember csak egy-egy falatot fogyaszt, mert bár cukor nincs benne, de azért elég tömény.



Hozzávalók
  • 60 dkg magozott, szárított datolya apróra vágva
  • 10 dkg tisztított vaj (szmen vagy ghee) vagy helyette vaj
  • 15 dkg durvára vágott dió
  • 3 evőkanál szezámmag
Egy vastag fenekű lábasba vagy serpenyőbe tegyük bele a vajat és a datolyát. Lefedve főzzük 15 percig. Közben néha keverjük meg és figyeljünk rá: nem szabad pirulnia, csak párolódnia kell. Különösen figyeljünk a sima vaj esetében! A megpuhult datolyát nyomkodjuk szét fakanállal, de akár a botmixert is bevethetjük. A felét simítsuk el egy tányéron vagy sütőpapírral bélelt kisebb tepsiben, szórjuk rá a diót és fedjük le a maradék datolyával. Vizes kézzel egyengessük el a tetejét, szórjuk meg a szezámmaggal.
Kihűlése után megszilárdul, ekkor lehet feldarabolni. Vágjuk kis rombuszokra, de akár kockákra is lehet.

8 megjegyzés:

napmátka írta...

Régebben csak öcsém ette meg családunkban ezeket a keleti ízcsodákat (amiket nagybátyám hozott néha). Nekem túl tömény volt, de ma már én is rákaptam az ízükre, s tényleg csak egy falatot szabad enni belőlük, de mégis különlegesek. Köszi a receptet.

Palócprovence írta...

:)))

duende írta...

Ezer köszönet, az arab édességek a gyengéim! :-))
Ezt elkészítem.
Egyébként, a hétre terveztem be a baklavát! :-))

Lehet hogy holnap, lesz időm rá.
A legeslegeslegkedvencebb sütim.

Palócprovence írta...

:)))Várom! Még úgysem szántam rá magamat soha a baklavasütésre, de kacérkodtam a gondolattal.

Renata írta...

Már hetek óta tervezem én is a datolyás sütit. Most nagyon megy a datolya nálam, csak úgy magában is.
Gyerekkoromban emlékszem Apu mindig tevés datolyát hozott, papírdobozban.

Palócprovence írta...

Egyszer már kóstoltam friss datolyát is. Hát, az maga a csoda! Meg tudom érteni, hogy a sivatagi népek ezen éltek.

Renata írta...

Jaj ne mondj ilyeneket!! Ízre gondolom nem olyan édes ugye?

Palócprovence írta...

Nem annyira édes, de az is eléggé édes. De nem olyan száraz, szívós husú, mint amit nálunk lehet kapni. Persze, tudom, ez már aszalt, de akkor is.