Néha olyan a házunk, mint a Bermuda-háromszög. Titokzatos módon tűnnek el dolgok, hogy azután a legváratlanabb időben és legváratlanabb helyeken tűnjenek fel ismét. Mint ez a chutney-recept, amit évek óta keresek hiába. Éppen azt latolgattam, mit készítsek a
XXVIII. VKF!-re, amikor megtaláltam (természetesen ott leltem rá, ahol már vagy százszor megnéztem), így égi jelnek tekintettem - ez lett a befutó recept.
Bár
Trinity tájjellegű, szőlővel vagy borral készülő szüreti ételeket vár ebben a fordulóban, tudtam, hogy ilyet nem tudok prezentálni. Az ok roppant egyszerű, mifelénk - de általában a régi palóc konyhán - nem volt jellemző a szőlő vagy bor ételekben való felhasználása, különösen nem szüretkor. A szüretelőknek nem főztek ebédet, mindenki otthonról vitt magának ételt (kenyeret, szalonnát). A szüret befejezésének estéjén pedig gulyás készült - volt, ahol juhhúsból. Természetesen, a bor sem maradt el, de a pohárba került!
A szüret kezdetének napja hagyományosan Szent Mihály napja (szeptember 29.) volt és vidékenként eltérően, de legkésőbb Simon-Júda napján (október 28.) befejezték. A szüret Dionüszosz (vagy nevezhetjük Bacchusnak is) óta a termés betakarításának ünnepe is, így a palócok is a szüret befejezését szüreti felvonulással ünnepelték, ahol megválasztották a bírót és a bírónét. A mulatságra ezután került sor, este bált rendeztek.
Fotó: Bartus Zoltánné
Nálunk már nincs szüret, aki még készít bort, az is vásárolja hozzá a szőlőt. A szüreti felvonulás hagyománya azonban megmaradt a mai napig.
Fotó: Bartus Tamás
Fotók: ifj. Bezeczky Árpád
A régi hagyományok közé újak is beépültek, ma már több a traktor, mint a ló és szokássá vált a szalmabábok beöltöztetése is.
Fotó: ifj. Bezeczky Árpád
Eléggé elkalandoztam a chutney-receptemtől, ideje visszakanyarodnom. De mi is az a chutney? "Édes, de nem lekvár, savanyú, de nem savanyúság, fűszeres és gyakran égetően csípős, de nem ételízesítő, ám túl tömény ahhoz is, hogy köretként, főzelékként egyszerre nagyobb mennyiségben fogyasszunk belőle. Nem olyan híg, mint egy mártás; darabos, nem pedig krémszerű, mint egy püré. Zöldségből-gyümölcsből főzik, ecettel-cukorral tartósítják, inkább elteszik, mint frissen tálalják. Hidegen szokták fogyasztani. Indiai eredetű, de az angolszász világ régen a magáé tette és egyre terjed tovább. Eredetileg mangóból és más trópusi gyümölcsökből készül, hagymával, mazsolával." (Terebess)
No, hát ez a recept is tartalmaz mazsolát, így részben meg tudok felelni a kiírásnak, hiszen a mazsola is szőlő - volt, egyszer. Az aszalt szőlő előállításához alkalmas mazsolaszőlőt már 4.000 évvel ezelőtt is termesztették Perzsiában.
Hozzávalók
- 1 kg kimagozott, feldarabolt őszibarack
- 1 fej hagyma felszeletelve
- 2 gerezd reszelt fokhagyma
- 50 dkg cukor
- 10 dkg mazsola
- 2 dl borecet (vagy almaecet)
- 1 evőkanál mustármag
- 1 kiskanál só
- 3 kiskanál currypor
- 1 kiskanál őrölt gyömbér
- 50 dkg cukor
A hozzávalókat 1-1,5 óráig főzzük, néha megkeverve. Amikor eléri a dzsemsűrűséget, kisebb üvegekbe porciózzuk. Felhasználása előtt legalább 1 hónapig hagyjuk az ízeket összeérni!
