Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 09. 15.

Vámbéry nyomában



Ma van Vámbéry Ármin halálának 100 éves évfordulója, Magyarország idén emlékévvel tiszteleg munkássága előtt. Az orientalista, török filológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Földrajzi Társaság alapítója, Közép-Ázsiába tett utazásának céljáról ezt írta Dervisruhában Közép-Ázsián át című könyvében:

„Különös hajlamot érezvén nyelvek tanulmányozására, már kora ifjúságomban Európa és Ázsia több nyelvével foglalkoztam. A keleti és nyugati irodalom tárházai képezték buzgó tanulmányaim első tárgyait. Későbben a nyelvek egymás közötti viszonyai keltettek bennem érdeket; és így teljességgel nem meglepő, hogy a "nosce te ipsum"-féle ismeretes közmondást magamra alkalmazván, figyelmemet mindenekfölött saját anyanyelvem rokonságaira és eredetére fordítottam.
Ismeretes dolog, hogy a magyar nyelv az úgynevezett altaji nyelvcsaládhoz tartozik; de a finn vagy tatár ághoz-e, ez az a kérdés, mely még akkor eldöntésre várt. Ennek kinyomozása, mely minket, magyarokat, mind tudományos, mind nemzetiségi szempontból annyira érdekelt, volt fő és eldöntő oka keleti utazásomnak. Az élő nyelvek gyakorlati tanulmányozása által óhajtottam meggyőződni a magyar és török-tatár nyelvek közötti rokonság tényleges fokáról, mely az elmélet gyönge világánál oly meglepőnek tűnt fel előttem.”


A híres keletkutató 150 évvel ezelőtt megtett útja nyomán tavaly ősszel biciklivel indult el Páczai Tamás fotográfus, akinek fotónaplójából szeptember 18-án nyílik időszaki kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (1036 Budapest, Korona tér 1.).








Nincsenek megjegyzések: