Finomítatlan nádcukor

A mai cukorfóbiás világban nem számíthat sikerre egy a nádcukor pozitívumairól szóló írás, de hát nem először megyek szembe a trendekkel. Lehet, hogy most sokan meglepődnek, de a cukrot nem a gyárakban állítják elő, itt csak a ballasztanyagoktól tisztítják meg. A növények leveleiben található kloroplasztiszok a tulajdonképpeni cukorgyártók: széndioxidból és vízből a napfény energiájával cukrot és oxigént állítanak elő - ez a fotoszintézis. A keletkezett cukor leggyakrabban keményítővé átalakulva raktározódik, de néha cukorként tárolódik a növény bizonyos részeiben: gyökér (cukorrépa), szár (cukornád), gyümölcs (ezért lehet például cukor hozzáadása nélkül édes lekvárt főzni a szilvából).

Bár már az ókorban is ismerték a cukornádat és az ebből készült nádszirupot, de még az újkorban is drága luxusterméknek számított a nádcukor.

kép

A cukornád nagy mennyiségű cukrot képes raktározni rostos szárában, aki kóstolt már frissen préselt cukornádlevet, az tudja miről beszélek.

kép

A cukornád kisajtolt levét sziruppá forralják, majd a kikristályosodott cukorkristályokat leszűrik. A megszárított végtermék a nyers nádcukor (piloncillo, panela és egyéb neveken is ismert).

kép

A finomított termékekkel szemben magasabb ásványi-, nyomelem – és vitamintartalommal rendelkezik, íze is teltebb, kicsit melaszos.

kép

A hagyományos édesítés mellett borogatásként, fertőzések kezelésére is használják, mert elősegíti a sebgyógyulást, de megfázás elleni forró ital is készül belőle, a kolumbiai aguapanela.

kép

Hidegen a fizikai állóképesség növelése miatt is szívesen isszák, vagy egyszerűen üdítőként.

A nyers nádcukor további finomításával nyerik végül a fehér kristálycukrot. A trópusi területeken termő cukornád adja a világ cukorgyártásának 65 %-át (35 %-ot pedig a mérsékelt övi cukorrépa). A folyamat során keletkező melléktermékek sem mennek veszendőbe: a megmaradt rostokat megszárítva fűtőanyagként, papír- és építőanyag alapanyagként használják, a melasz a rumgyártás alapanyaga vagy takarmány, esetleg sütési adalék lesz, a végső maradék pedig trágya.

Manapság sokan szeretik a cukrot mesterséges vegyületként feltüntetni, de láthatjuk semmivel sem mesterségesebb, mint a kukoricaszárból vagy a nyírfakéregből bonyolult folyamatokkal kivont ma divatos cukorpótlók. Egyszerűen falánkságunknak kell határt szabni.

kép

A 60-as évek óta megháromszorozódott a világ cukorfogyasztása. Ezen belül is nagy eltérések vannak az egyes országok között: 8 kg és 66 kg közötti az egy főre eső évenkénti cukorfogyasztás. Míg 1840-ben még az 1 kg-ot sem érte el a cukorfogyasztás Magyarországon, 1990-ben 38,6 kg volt, napjainkban csökkenő tendenciát mutat (30 kg alatti).

kép