Nem szoktam mesélni a munkámról itt a blogon, de most kivételt teszek. A történet tanulságos.
Néhány évtizeddel ezelőtt egy kis településen valaki úgy gondolta jó ötlet a frissen lefektetett vízhálózat nyomóvezetéke fölé facsemetéket ültetni (naná, kellően laza volt a talaj). A kis fák szépen cseperedtek, mára hatalmas fákká nőttek. És itt kezdődtek a problémák.
Nagy fához nagy gyökérzet is dukál, ami nem annyira kompatibilis a törékeny csövekkel. Egy csőtörés javítása önmagában hatalmas munka és költség, különösen, ha még a tűzoltókat is be kell vonni.
Így esett, hogy az amúgy teljesen egészséges és életerős fát ki kellett vágni ahhoz, hogy a gyökér által elroppantott csövet ki tudjuk cserélni.
Sajnos, nem ez az első fa, amit ki kellett így vágni, és attól tartok, nem az utolsó.
2 megjegyzés:
Néhány évtizeddel ezelőtt egy kis településen a vízvezeték fektetése mekkora újdonság volt! És sajnos az emberek nem gondoltak a jövőre ilyen tekintetben, nem volt elég tapasztalatuk, örültek a jónak. Nem is hallottak még a vezeték védőterületéről. Nem csak ők, de a kivitelezők sem nagyon, mert a legtöbb kis településen - nálunk is - társadalmi munkában és a lakók beruházásából épült meg az utcai vezeték. Sajnálom a fákat.
Mindig elkeseredem, ha egészséges fákat gyilkolnak, erre mostanában Budapesten rengeteg példa van. No de ott is, ahol mégiscsak természetközelibb az élet... Sajnálom, szörnyű lehet végignézni! :(
Brigi
Megjegyzés küldése