Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 04. 13.

Rozmaringos báránycomb

Nagy múltú rituális szerepe ellenére Magyarországon, különösen a parasztság körében - leszámítva a juhtartó falvakat - nem volt hagyományos húsvétra a bárány fogyasztása (ellentétben a mediterrán országokkal). Így volt ez a palócoknál is, akik szintén inkább csak a felnőtt juh húsát fogyasztották, elsősorban a lakodalmak és a szüret alkalmával. Ezt részben a szegénység motiválta, hiszen egy szopós bárányból jóval kevesebben lakhattak jól, mint egy birkából. Másrészt a török hódoltság alatt igencsak visszaszorult a juhtartás a sertéstartás javára, hiszen a sertés volt az egyedüli, amire vallási okokból nem tartottak igényt a törökök. Ehhez párosult a sertés igénytelensége is és a karrierje máris beindult. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a sertést elsősorban a zsírja miatt tartották, csak az 50-es években szorította ki a mangalicát az angol hússertés. Jó esetben is csak családonként egy sertést tudtak hizlalni és vágni, aminek legnemesebb részét, a sonkát (ami egyébként a téli disznóvágás után pont ekkorra érett meg a fogyasztásra) a legnagyobb egyházi ünnep idejére tartalékolták.

A családom, de a környezetemben senki sem fogyasztott bárányt, én is csak a 20-as éveimben ettem először Szíriában. Bár az ottani állatok húsa más, a kifejlett állatoknak sincs faggyúíze, mivel a farukban vagy a farkukban tartalékolják azt (ugyanazt a szerepet tölti be, mint a teve púpja - vizet tartalékol). Azóta se gyakran került az asztalunkra, mivel felénk csak évente egyszer, húsvét előtt lehet vásárolni aranyárban (csakúgy, mint karácsonykor a pontyot).




Hozzávalók
  • 1 báránycomb
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • néhány rozmaringág
  • bors
  • 1,5 kg krumpli
  • 1 bögre víz

A báránycombról leszedtem azt a kevés hártyát, ami volt rajta, majd tepsibe tettem, meglocsoltam egy kevés olivaolajjal, sóztam, borsoztam. Néhány rozmaringágacskát tettem mellé, valamint a fokhagymagerezdeket és aláöntöttem egy bögre vizet. 160 fokra előmelegített sütőben félig megsütöttem, mellétettem a nagyobb darabokra vágott és megsózott krumplit, majd készre sütöttem. Párolt zöldség vagy friss saláta illik mellé.

4 megjegyzés:

mmama írta...

A kép emóciókat mozgatott meg bennem.
Éreztem a sülő hús illatát, meg ahogy szétomlik evés közben a szájban.
Volt szerencsénk pár éve egy igazi
görög húsvétot megélni.
Ott forgott a nyárson a bárány és a
kecske , fenséges volt az íze.
Köszönöm hogy vissza gondolásra sarkaltál, még ha tudtod nélkül is.

"saját levében" írta...

Én is ezt sütöttem! Holnap 1-2 szeletet be is tuszkolok két kenyér közé!

Névtelen írta...

Mmama, örülök, ha szép emlékeket idéztem Benned! :) Egyszer én is szívesen elmennék Görögországba húsvétkor!

Névtelen írta...

Saját levében, tényleg nagyon finom hidegen is! :)