Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2012. 10. 16.

Petényi márna



A kertünk végében csobogó kis patak – többek között – a petényi márnának ad otthont. 



Ez a  tiszta hegyvidéki vizekben (ezek szerint minden rendben a patakunkkal) honos halacska nevét első leírójáról, Petényi János Salamonról kapta, aki a Felvidéken fedezte fel 1837-ben.

A petényi márnát (Barbus meridionalis Petényi) felénk kövi márnának hívják. A sebes sodrású vízben fickándozó halakat nehéz lencsevégre kapni, 



inkább csak szemük villanása jelzi a fényképen jelenlétüket.


Apróbb termete ellenére (7 éves korában is csak 20 cm körüli) kedvelt csemege volt a régi időkben, nemcsak frissen, de sózva és füstölve is. Azonban mielőtt kedvet kapnánk kifogásukhoz, nem árt tudni, hogy védettek, eszmei értékük 100.000 forint/db, így borsos büntetésre számíthatunk…

1 megjegyzés:

Roza írta...

Köszi az ismertetőt úgy a patakról, mint az értékes halacskáról:) Még nem hallottam egyikről sem:)