Amarantmagos kifli

Az amarantmagos mégiscsak jobban hangzik mint a disznóparéjos, mert hát az amarant (Amaranthus caudatus) a disznóparéjok nemzetségébe tartozik. Nem csak a magja, de a levele is ehető, ahogyan a kínai amaranté (Amaranthus tricolor L.) is. Az Andokban már hat ezer éve termesztett gabonaféle magja liszt, pehely vagy pattogatott formában már nálunk is elérhető.

Jó ideje kerülgettem egy zacskó pattogatott amarantmagot, és amikor Limaránál láttam az amarantos bagettjét, elkészítettem annak leegyszerűsített kiflis változatát.

Hozzávalók

• 25 dkg finomliszt
• 5 dkg tönkölyliszt
• 1 dkg pattogatott amarantmag
• 2 dkg friss élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 2 evőkanál olaj vagy vaj
• 2-2,5 dl víz vagy tej

Amióta már nem kapható nálunk a jól bevált szárított francia élesztőm, azóta csak friss élesztőt használok és azt is felfuttatom előtte (biztos ami biztos, találkoztam már döglött élesztővel szavatossági időn belül). Így a víz egy részét a cukorral, 1 teáskanálnyi liszttel és az összemorzsolt élesztővel összekeverem, langyos helyen állni hagyom pár percig (azért figyelek rá, el ne fusson a bögrét hátra hagyva).

A felfuttatott élesztőt és a többi hozzávalóval összegyúrom és meleg helyen megkelesztem. A megkelt tésztát kör alakban ujjnyi vastagra nyújtom, cikkekre vágom (a cikkek nagysága attól függ, mekkora kifliket akarok). A cikkek szélesebb oldaláról feltekerem a tésztát  (a tekerés előtt akár megkenhetjük a tetejét olvasztott vajjal vagy olajjal is) kifli alakúra hajtom. Sütőlapon 200 fokra előmelegített sütőben világosra sütöm a kifliket.