Az amarantmagos mégiscsak
jobban hangzik mint a disznóparéjos, mert hát az amarant
(Amaranthus caudatus) a disznóparéjok nemzetségébe tartozik. Nem
csak a magja, de a levele is ehető, ahogyan a kínai amaranté
(Amaranthus tricolor L.) is. Az Andokban már hat ezer éve
termesztett gabonaféle magja liszt, pehely vagy pattogatott formában
már nálunk is elérhető.
Jó ideje kerülgettem
egy zacskó pattogatott amarantmagot, és amikor Limaránál láttam
az amarantos bagettjét, elkészítettem annak leegyszerűsített
kiflis változatát.
Hozzávalók
- 25 dkg finomliszt
- 5 dkg tönkölyliszt
- 1 dkg pattogatott amarantmag
- 2 dkg friss élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 2 evőkanál olaj vagy vaj
- 2-2,5 dl víz vagy tej
Amióta már nem kapható
nálunk a jól bevált szárított francia élesztőm, azóta csak
friss élesztőt használok és azt is felfuttatom előtte (biztos
ami biztos, találkoztam már döglött élesztővel szavatossági
időn belül). Így a víz egy részét a cukorral, 1 teáskanálnyi
liszttel és az összemorzsolt élesztővel összekeverem, langyos
helyen állni hagyom pár percig (azért figyelek rá, el ne fusson a
bögrét hátra hagyva).
A felfuttatott élesztőt
és a többi hozzávalóval összegyúrom és meleg helyen
megkelesztem. A megkelt tésztát kör alakban ujjnyi vastagra
nyújtom, cikkekre vágom (a cikkek nagysága attól függ, mekkora
kifliket akarok). A cikkek szélesebb oldaláról feltekerem a
tésztát (a tekerés előtt akár megkenhetjük a tetejét
olvasztott vajjal vagy olajjal is) kifli alakúra hajtom.
Sütőlapon 200 fokra előmelegített sütőben világosra sütöm a
kifliket.
3 megjegyzés:
Nagyon szép a kiflid!
Nagyon szeretem a kifliket-pont így, tele tejjel!-, sajnos a bolti nem nagyon hasonlít már lassan a kiflire sem! :)
Hol lehet amarantmagot kapni?
Időnként veszek amarantmagot, mert azt tudtam róla, hogy gluténmentes, de ennyire nem jártam utána...
A rokonát, a disznóparéjt gyakrabban használom :-)
Zsuzsa, bioboltokban.
Megjegyzés küldése