Még májusban történt,
hogy egy ráncosra aszalódott gyömbérgumót (Zingiber officinale)
földbe dugtam a kertben (reménykedve, hogy kihajt), és ugyanazzal
a lendülettel el is feledkeztem róla. Csak néhány napja jutott
eszembe, amikor megtaláltam a muskátlik kiásása közben.
Bár nem termett
kereskedelmi mennyiségű gumóm, de harsogóan frissek és
illatosak, össze sem lehet hasonlítani a bolti avitt példányokkal.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a gyömbér házi termesztését,
amihez még kert sem kell, csak egy méretes cserép. Az Édenkert oldalán hasznos tanácsokat olvashatunk a kivitelezésről
(legközelebb majd én is így csinálom).
3 megjegyzés:
Kapóra jött a bejegyzésed, köszönöm! Én a múlt héten vettem meg egy darabot amiatt, mert már szép kis hajtás volt rajta. El is ültetem a belinkelt cikk tanácsai szerint.
Kíváncsi vagyok a végeredményre! :)
Jó lenne ilyennek kísérletezni csak másik felem allergiás rá. Ezért aztán elmard.
Megjegyzés küldése