Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 10. 25.

Diótorta

Ennek a diótortának a receptjét még sok évvel ezelőtt kaptam egy kolléganőmtől, akkoriban többször megsütöttem ezt a gazdagon diós és csokis, mesés finomságot.


Aztán a cetlinek, amin a recept volt, nyoma veszett (na, ezért kell blogot írni, hogy minden recept egy helyen legyen), így évekig csak álmodoztam róla. És egyszer csak újra felbukkant a cetli legnagyobb örömömre. Megsütöttem, fotók is készültek róla, bár nem volt türelmem kivárni, hogy szépen szeletelhetővé váljon.



Aztán... ahogy csak a rossz történetekben szokás, ismét kámforrá vált a cetli (pedig emlékszem, tuti biztos helyre tettem – na de hová?!). Ezért most csak a képek kerülnek fel ide (amíg legalább ezek megvannak), de reményeim szerint, talán hamarosan, a recept is...

2 megjegyzés:

Anikó írta...

Reménykedem, hogy megtalálod a receptet, mert a képen is jól látszik, hogy ez valami isteni dús, diós-csokis lehetett, nagyon-nagyon guszta, szívesen vinném a receptet tovább és sütném boldogan:-))))

Holdgyöngy írta...

Én is reménykedem, az a fotó túl jól sikerült.