A fánk, aminek száz neve van

Egy velencei farsangi fánkot - gaeani e crostoi - készültem sütni, amikor olvastam, Duende a minap forgácsfánkot sütött, amit hívnak még csörögefánknak, herőcének vagy például Bernecén herőkének. Gabah crostolit készített, aminek egyéb fedőnevei: cenci, donzelle, grostoli, bugie, frappe, chiacchiere, sfrappole, intigoni, galani, orilettas

Azért, hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, az általam sütött, tipikusan karneváli édességnek is több neve van: Veronában galani, Trentinoban cenci, Piemonte-ban bugie, Umbriaban frappe és folytathatnám a végtelenségig.
Mondanom sem kell, minden név ugyanazt a fánkot takarja, nüansznyi eltérésekkel. Ha nem is egymás klónjai, de feltétlenül egymás ikertestvérei.



A recept Claudia Toso Cucina Veneta című könyvéből való:

Hozzávalók

• 30 dkg liszt
• 6 dkg cukor
• 5 dkg vaj
• 2 tojás
• szűk 1/2 pohár tej
• 1 evőkanál grappa (olasz törkölypálinka), esetleg rum
• csipetnyi só
• olaj a sütéshez
• vaníliás porcukor a tetejére

Az olaj és a vaníliás cukor kivételével minden hozzávalót összegyúrtam. 4 részre osztottam és minden részt lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam. Derelyevágóval (persze késsel is lehet) felszabdaltam és forró olajban sütöttem.
Nagyon gyorsal sül, ezért előre vágjuk fel az összeset, sütés közben erre nem lesz időnk!

Ha nagyon vékonyra nyújtjuk, ropogósabb lesz, azonban könnyebben megég.



Ha egy leheletnyivel vastagabbra nyújtjuk, párnaszerűen felfúvódik és kicsit fánkszerűbb lesz.


Mindenki döntse el, szívének és ínyének melyik kedvesebb, azonban a vaníliás porcukrot semmiképpen ne hagyjuk el!