Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 05. 24.

Paradicsomos crostini

Volt egy másnapos (na, nem úgy!) bagettünk, amit az Istenek is crostininek teremtettek. Ezt az olasz pirítóst nem csak fehér kenyérből lehet elkészíteni, hanem kovászosból is, de akkor már bruschettanak hívják.

Az elkészítés mindkét esetben ugyanaz, a már kissé szikkadt kenyeret ujjnyi szeletekre vágjuk, megkenjük fokhagymás olivaolajjal, sütőlapra sorakoztatjuk őket és aranybarnára pirítjuk. Megfordítjuk a szeleteket, újra kenés és sütés következik. Csak néhány perc az egész, de ez pont elég idő, hogy néhány paradicsomot apró kockákra vágjunk, sózzuk, borsozzuk és összekeverjük némi aprított bazsalikommal. A pirított kenyérkékre halmozzuk és rögtön tálaljuk (állás közben a paradicsom eláztatná a kenyér ropogósságát), lehetőleg egy pohár bor kíséretében.

Az egyszerű hozzávalók ellenére nagyon finom akár előételként, akár délutáni falatként. Természetesen más feltét is kerülhet a kenyérre, például csirkemájas, babos, sült zöldséges, a variációk száma végtelen.

6 megjegyzés:

Limara írta...

Csodás! Kedvenc nyári vacsoránk! :))

duende írta...

Én is imádom! :)

Palócprovence írta...

:))

napmátka írta...

Én nem tudtam eddig, hogy mi a különbség a crostini és a bruschetta között, de már most - Neked köszönhetően - tudom. Viszont mindkettőt nagyon szeretem!

Vegavarázs írta...

Egyszerű és nagyszerű! Köszi!

Palócprovence írta...

Szívesen! :)