Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 05. 12.

Pécs 1.

A kelta és pannon törzsek lakta vidéken a 2. század elején a rómaiak alapítottak várost Sopianae néven és igencsak otthon érezhették magukat, hiszen igazi mediterrán klímát találtak itt. Mi ugyan nem láttuk a Janus Pannonius által is megénekelt virágzó mandulafákat (hiszen már elvirágoztak), de a gyümölcs alatt roskadozó fügefákat igen.
Az olaszos hangulatot erősíti a számos teraszos kávézó és étterem is, ahol megpihenhetünk egy kicsit a városnézés közben.


Mindenki találhat magának kedvére való elfoglaltságot ebben a gyönyörű városban, legyen az városnézés, múzeumlátogatás, kulturális program, vásárlás (szinte minden sarkon egy könyvesbolt!) vagy bármi. Annyi a látnivaló Pécsen, hogy hetekbe, hónapokba telne mindent alaposan szemrevételezni, így mi is elsősorban a belvárost jártuk be. 30 évnél is régebben jártam itt, jó volt visszatérni.

Néhány látnivaló a sok közül: A IV. századból származó ókeresztény temető a római provinciák korai keresztény temetkezési építészetét és művészetét mutatja be, ami méltán került fel a világörökségi listára.

A Széchenyi téren található Pécs legjellegzetesebb épülete a Gázi Kászim pasa Dzsámija. A Szent Bertalan templom köveiből 1543-46 között épült dzsámi a legnagyobb megmaradt török épület Magyarországon. Bár manapság katolikus templom, azonban a belső tér megőrizte az iszlám építészet jellegzetességeit. Érdekessége még - mivel harangtornyot nem építhettek hozzá- a Szent Bertalan harangláb az épület mögött, ami alaphelyzetben öt méter magas, harangozáskor viszont tizenhárom méter magasba emelkedik.

A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt ősét a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát 1852-ben alapította Zsolnay Miklós. Az üzem világhírű gyárrá való válása Zsolnay Vilmos vezetése alatt kezdődött el, aki különféle agyag- és mázfajtákkal kísérletezve, az ország első művészi kerámiát gyártó üzemévé fejlesztette az egykori kisüzemet. Az 1873-as Bécsi Világkiállításon elért sikerek számos megrendelést tettek lehetővé . A Zsolnay Múzeumban megtekinthetjük a Zsolnay építészeti kerámia fejlődését, amely meghatározta a magyar szecessziót. Zsolnay Vilmos találmánya, a pirogránit tette lehetővé az épületek homlokzatának színpompás kialakítását. Ez díszíti többek közt a budapesti Mátyás templom, a Parlament és az Iparművészeti Múzeum épületét is.


Egy ősi kínai hagyomány szerint, ha a szerelmesek lakatot helyeznek el egy láncon vagy kerítésen, szerelmük örökké tart. A pécsi Janus Pannonius utcában lakatok ezreit találhatjuk a kerítésen, ami már szinte látványossággá nőtte ki magát. A leghíresebb lakatot négy éve helyezte el szerelmük jelképéért a Pécsre látogató spanyol trónörökös pár, Felipe de Borbón spanyol trónörökös és felesége Letizia Ortiz Rocasolano hercegnő.


Legközelebb a gasztroélményekről írok...

7 megjegyzés:

Limara írta...

Pécs nekem is a kedvenc városom, mindig lenyűgöz! :))

Bombadil Toma írta...

nekem is van ott lakatom, de nem vált be... régi szép idők!:)))

jó olvasni egy nem pécsitől a város szépségeiről, mert mi sajnos gyakran elfelejtjük, milyen szép városban is élünk, és hajlamosak vagyunk néha csak a rosszat látni, és panaszkodni a sok apróbb-nagyobb hiányosságok miatt...

várom a gasztro részt!:)

Palócprovence írta...

Limara, megértelek! :)

Palócprovence írta...

Toma,ne feledjétek el! Irigylésre méltó helyzetben vagytok mindenféle szempontból! :)

napmátka írta...

Hát igen, ott még a füge is simán megterem...
A dzsámi nekem is nagy kedvencem, nagyon szép belülről (is.)

katako írta...

Fantasztikus érzés volt végigolvasni ezt a bejegyzést "benszülöttként", nem is gondoltam volna, hogy ennyire szerencsésnek érezhetem magam...
Remélem visszatértek még Pécsre máskor is! :)

(eddig rejtőzködő zugolvasód)

Palócprovence írta...

Kedves rejtőzködő zugolvasóm! :)) Tényleg nagyon szerencsésnek érezheted magad, Katako! Nem csak gyönyörű, de tartalmas is a városod. Európai, jó értelemben véve. Bár nem tudom, ott élve milyenek a mindennapok, de el tudnám képzelni magamat a belvárosában lakva...
Én is remélem, hogy majd visszatérünk egyszer! Kár, hogy olyan messze van tőlünk!