Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 05. 29.

Didelle


Nem, ez nem a hangyák támadása! Egyszerűen csak arról van szó, hogy a Nagy Géptakarítási Akcióm keretében kikukáztam az összes használható didelle képemet, csak ez az egy szerencsétlen úszta meg. Fogalmam sincs, hogy csináltam, de a lényegen ez már úgy sem változtat. Erről a képről legfeljebb azt lehet megállapítani, hogy a didelle mákkal készül. És hogy mi ez a titokzatos didelle? Lekváros derelye, természetesen szilvalekváros.

Hozzávalók
  • 1 összmarok liszt
  • víz
  • szilvalekvár
  • darált mák
  • cukor
A lisztből, pici sóval és annyi vízzel, hogy "gyenge legyen, de el lehessen nyújtani" tésztát gyúrunk, kinyújtjuk. Tojás nem kell bele, egyrészt régen spóroltak a tojással, másrészt megkeményítette a tésztát. Bejelöljük a közepét és a feléig "szemre berakjuk a lekvárt". Ráhajtjuk a tészta másik felét, jól összenyomogatjuk a lekvár körül és felvágjuk derelyevágóval.

Forrásban lévő vízben főzzük, kicsit tovább, mikor már feljött a víz színére (érdemes megkóstolni). Leszűrve darál mákkal átforgatjuk és ízlés szerint cukorral vagy a nélkül fogyasztjuk.

13 megjegyzés:

T írta...

Egyszer, kb. 20 éve(!) ettem Bujákon, egy öreg néni kínált meg, az ízére azóta emlékszem, nagyon örülök a receptnek!!!

szepyke írta...

Máááááááááák!
Szeretnék jelentkezni egy tányérnyi adagra, bár tudom, hogy a fénykép nem mai, de hátha... Imádom a mákot. Legszívesebben kanállal enném meg a bejgli töltelékét is...

Limara írta...

Én is mennék, ha lehet! :))

Palócprovence írta...

T, remélem, ha nem is lesz pont olyan ízű, mint a bujáki, de azért ízleni fog! :)

Palócprovence írta...

Szepyke, Limara, csak gyertek! :)

Renata írta...

Igen, didelle! Akinek eddig kiejtettem ezt a nevet, csak nézett, sosem hallotta. A férjem is mindig kijavít, hogy: derelye...
Persze Ő bács-kiskun megyei...

Palócprovence írta...

Hiába, mi egy nyelvet beszélünk! :)

trinity írta...

Én meg innen, " vazs megyéből" :))) nem is értettem, azt hittem, biztosan a dödöllének valami más neve:)
Már értem, végigolvastam és imádom amákot!!!!!

Palócprovence írta...

:)))

napmátka írta...

Én imádom a mákot, úgyhogy nem zavar a hangyatámadás!:-)

Palócprovence írta...

:)))

Névtelen írta...

Bocsika, de ebbe is bele kotnyeleskedek egy picurnyit. Remélem utána senki sem fog szidni, ezért a bbsk@t-email.hu címre küldjétek, ha valaki melegebb éghajlatra küldene. A lényeg, ahogy a sztrapacskánál is írtam, van némi közöm az ősmagyar palócokhoz, ezért a nem ismertebb változatát is javasolnám ennek a fenséges éteknek. A változtatás csupán annyi, hogy a szilvalekvárral töltött tészta kifőzése és lecsepegtetése után egy lábasban előmelegített vajaljába tegyük a tésztát, ott melegítsük meg jó alaposan és nem mákkal, hanem tehéntúróval ekeverjük el. Tálalásnál tejfölt is tehetünk a tetejére. Isteni!!! Vigyázat, érzékeny gyomrúak ne tervezzenek a fogyasztása után nagy túrákat, mert a túró, tejföl, lekvár és az olvasztott vaj csodákat képes tenni, a nem hozzászokott pocakkal. Állítólag a világcsúcs megfutását megelőzően közvetlenül Ben Jonson is ezt ette mértéktelenül! Ha elötte bab levest eszünk palócosan garantáltan nem leszünk éhesek egy hétig. Kovács Tamás

Palócprovence írta...

Igen, ennek is mint oly sok palóc ételnek rengeteg változata van, ami nem is csoda, hiszen Palócföld hatalmas kiterjedésű. A keleti, központi, nyugati, felföldi régióknak mind-mind megvan a maga elkészítési-, fogyasztási módja, sőt, az egyes falvaknak is (sokszor eltérő névvel).
Na meg persze időben is változtak a dolgok, napjainkban bőségesebbek a fogások, mint nagyanyáink idejében vagy még régebben.