Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 08. 07.

Hogyan tegyünk szert gyomorrontásra?

Néha azt hiszem, túlzottak az elvárásaim az éttermekkel szemben, pedig alapjában véve nem vagyok egy macerás vendég. Nincs semmilyen ételallergiám, nem követek speciális étrendet, nem fogyókúrázom. Nem várom el, hogy csakis friss, helyi idényterményekből főzzenek rám (bár nincs ellenemre). Tökéletesen megfelel számomra az étlap választéka, nincsenek különleges kívánságaim.

Azonban van néhány dolog, amit elvárok:
  • nem akarok megbetegedni az ételtől
  • viszonylagos tisztaságot
  • ne éreztessék velem, hogy kívül tágasabb
  • ehető legyen az étel
  • megfelelő ár-érték arányt
Ezen kitételek alapján a bánki Tengerszem Panzió étterme nem ütötte meg a mértéket. Már az első néhány perc elgondolkodtatott. Még le se ültünk, de a pincér már azt firtatta, mit kérünk. Ettől a falra tudok mászni, bár a másik végletet sem szeretem, amikor tüntetőleg tudomást sem vesznek az emberről. Mondtuk, hogy először megnéznénk az étlapot. Hát, nem kis feladat volt a 13 (!) oldal végigolvasása, oldalanként 10-12 étellel, pedig nagyon gyorsan olvasok. Pincérünk persze türelmetlenkedett közben, végül megszületett a döntés. Általában - nyáron kizárólag - frissensültet szoktam rendelni, biztos ami biztos alapon. Most libamájat kértem lyoni módra.



Amíg vártunk az ételre volt idő körülnézni. Az abroszon nyomon követhető volt jó néhány előző étkezés, az evőeszközök mosogatása jócskán hagyott maga után kivetnivalót és nem győztem a legyeket hajkurászni (nem a szabadtérben ültünk). A választásom nem bizonyult jónak, nagyon zsíros volt az étel és itt nem arra gondolok, hogy a libamáj eleve tömény zsír, hanem az elkészítésére (egyébként szeretem a zsírt). A máj keserű volt és a krumpli is kicsit fura a zsírosságán kívül. Már ott éreztem, hogy megfekszi a gyomromat, hazafelé félúton már nagyon rosszul éreztem magamat. Végül megálltunk egy boltnál, hogy némi alkohollal szétcsapassam a problémát és nem sokon múlott, hogy nem rögtön a bolt előtt húztam meg a vodkásüveget (segíteni nem nagyon segített). Férjem sem járt jobban. Utólag kikövetkeztetve a krumpli volt a hunyó, egyedül azt ettük mind a ketten. Jó drága gyomorrontás volt!

5 megjegyzés:

Gabojsza írta...

Bánkon a Tó Hotel éttermét javaslom. Nem olcsó, de a szomszéd csárda árait elnézve nem is drága, jó az ár-érték arány, kifogástalan a kiszolgálás és több, mint kellemes a környezet:-)
részletek itt:
http://href.hu/x/9rck
és itt:
http://href.hu/x/9rcl

Limara írta...

Sajnálom! Jobbulást kívánok Nektek!

Palócprovence írta...

Gabojsza, igen, oda kellett volna beülnünk! :)

Palócprovence írta...

Limara, köszönöm szépen, már túl vagyok rajta. :)

Katuska írta...

Sajna,mellé lehet nyúlni!
Legközelebb inkább a Tó Motelbe menjetek.....