Mostanában nem voltam internet környékén (mondjuk, nem is hiányzott), ezért meglepődve olvastam a kedélyeket borzoló írást a gasztroblogokról. Nem linkelem ide, hogy melyiket, szerintem mindenki tudja és egyébként is, ez itt nem a reklám helye. Többen reagáltak rá vérmérsékletük szerint. Először nem akartam róla írni, egyrészt nem érdekel ki mit gondol rólam vagy a blogomról, másrészt már így is jóval többet foglalkoztunk a dologgal a kelleténél. Egyáltalán nem találom viccesnek ezt a vitriolosnak szánt humort (bár az angol humort sem kedvelem). Kétségtelen, hogy sok igazság van benne. Na és akkor mi van?
Előljáróban azért néhány dolgot leszögeznék: soha nem állítottam, hogy képzett tollforgató vagyok vagy hogy fotózásból élek. A blogot a lányom kedvéért kezdtem el írni így gyűjtve össze neki a receptjeimet és ennek a célnak tökéletesen meg is felel. Az, hogy mindez nyilvános és így idegenek is - ha csak virtuálisan is - beléphetnek a konyhámba, az egy dolog. De hogy egy vadidegen akarja nekem megmondani, hogy mit főzzek, hol egyek, erről mit írjak és hogyan, az finoman szólva is pofátlanság.
Nem titkolom, hogy palóc vagyok. Sőt, büszke vagyok rá! Sajnálom, hogy már kiveszőben vannak a régi hagyományok. Ha ez valakinek gond, az nem az én problémám! Ennek ellenére sokan olvasnak és lehet, hogy vannak akik tényleg csak azért, hogy röhögjenek rajtam. Akkor viszont köszönjék meg, hogy ingyen szórakoztatom őket!
Amit nem értek, hogy ha a "szösszenet" (mert ugye ez nem modoros) írójának ennyire csípik a szemét a gasztroblogok, akkor minek olvassa őket? Pláne rendszeresen? Biztosan mazochista. Az írása alapján egyedülálló, aki párkapcsolati problémákkal küzd. Bár rég itt lenne a családalapítás ideje, de valahogy nem jön össze. És különben is, erre a világra?! Kimondottan irritálja a gyerekek látványa, de még csak az említésük is. Nem főz - ő ennél többre hivatott - és egyébként is, az étel csak üzemanyag. Szívesebben tölti idejét füstös kiskocsmákban, ahol a hasonszőrűekkel éjszakába nyúlóan megválthatják a világot. Elvégre bölcsésznek készült. Bár az élete nem pont reményei szerint alakult, ezért tengernyi szabadidejét mások fikázásával próbálja kitölteni. Hát, csak rajta!
Szóval, lehet így is reagálni. De minek?! Inkább megyek és írok néhány lehúzó kritikát a mostanában látogatott éttermekről.
Előljáróban azért néhány dolgot leszögeznék: soha nem állítottam, hogy képzett tollforgató vagyok vagy hogy fotózásból élek. A blogot a lányom kedvéért kezdtem el írni így gyűjtve össze neki a receptjeimet és ennek a célnak tökéletesen meg is felel. Az, hogy mindez nyilvános és így idegenek is - ha csak virtuálisan is - beléphetnek a konyhámba, az egy dolog. De hogy egy vadidegen akarja nekem megmondani, hogy mit főzzek, hol egyek, erről mit írjak és hogyan, az finoman szólva is pofátlanság.
Nem titkolom, hogy palóc vagyok. Sőt, büszke vagyok rá! Sajnálom, hogy már kiveszőben vannak a régi hagyományok. Ha ez valakinek gond, az nem az én problémám! Ennek ellenére sokan olvasnak és lehet, hogy vannak akik tényleg csak azért, hogy röhögjenek rajtam. Akkor viszont köszönjék meg, hogy ingyen szórakoztatom őket!
Amit nem értek, hogy ha a "szösszenet" (mert ugye ez nem modoros) írójának ennyire csípik a szemét a gasztroblogok, akkor minek olvassa őket? Pláne rendszeresen? Biztosan mazochista. Az írása alapján egyedülálló, aki párkapcsolati problémákkal küzd. Bár rég itt lenne a családalapítás ideje, de valahogy nem jön össze. És különben is, erre a világra?! Kimondottan irritálja a gyerekek látványa, de még csak az említésük is. Nem főz - ő ennél többre hivatott - és egyébként is, az étel csak üzemanyag. Szívesebben tölti idejét füstös kiskocsmákban, ahol a hasonszőrűekkel éjszakába nyúlóan megválthatják a világot. Elvégre bölcsésznek készült. Bár az élete nem pont reményei szerint alakult, ezért tengernyi szabadidejét mások fikázásával próbálja kitölteni. Hát, csak rajta!
Szóval, lehet így is reagálni. De minek?! Inkább megyek és írok néhány lehúzó kritikát a mostanában látogatott éttermekről.
18 megjegyzés:
Nagyon jó! :)))
Sejtettem, hogy egy húron pendülünk! :)
Szeretem a Hozzád hasonló szókimondó, temperamentumos nőket.
A kritikusokat meg utálom. Savanyú a szőlő stádiumban megrekedt lények. Van aki csinálja, van akinek meg a szája tud csak járni. De minek?!
Jó hogy itt vagy! :))
Jól megmondtad...:-) Sőt,alighanem bele is trafáltál, ami a lényeget illeti!
:)) ez nem is lehetett kérdéses, hogy egy húron pendülünk! :)
Én is örülök, hogy itt vagyok! :)
Neguilla, igen, azt hiszem...:)
Örülök, hogy újra itt vagy :)
Ezt most jól esett olvasni, bár én nem akadtam fenn annyira az íráson.. van, ami igaz rám is, de annál több nem :)
Valószínű tökéletesen a fején találtad a szöget a cikk írójával kapcsolatosan.
Jó újra olvasni Téged!! Maximálisan egyetértek. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy ezek össze-vissza vagdalkoznak:
1. Egyszer az a problémájuk, hogy egyes szám első személyban írunk. Ez szerintük felsőbbrendű stílus, lekezelő az olvasóval szemben.
2. Egy másik bekezdésben az a bajuk, hogy többes szám első személyben írunk, ami szerintük oktató stílus és a gasztrobloggerek ne neveljék az olvasót.
Akkor most mit is akarnak? Szerintem maguk se tudják, egy nagy fröcsögés az egész. Csatlakozom Duendéhez: a "savanyú a szőlő" tipikus esete.
Mi főzzünk csak tovább nyugodtan a többség örömére! :-))
csatlakozom, szerintem is savanyú lehet neki és nem is csak a szőlő...
Viszont, ha van kedved játszani, gyere légy'szíves, kukkants át az eszegetős blogomra.
köszi,
Zsu(Ka)zsi
Én is meglepetten olvastam a "szösszenetet" távollétem után. De elhatároztam, hoyg nem is reagálok rá. Megtették már mások jópáran, és éppúgy, mint téged (és még néhányunkat), engem sem érdekel, ki mit gondol rólam. Én írok úgy, ahogy eddig is tettem, olyan ételekről, amiket ténylegesen eszünk, és hogy ez esetleg éppen zavar valakit, nem érdekel.
Én most ott csak kapkodom a fejem. Mi történt? Nem értek semmit. Igaz, én főleg nem gasztroblogokat olvasok. Rosszízű megjegyzéseket kaptatok talán? Ha így lenne, az csak az írót minősíti, nem szabad vele törődni. Az ilyen megjegyzéseket pedig egyszerűen moderáljátok ki.
Én is örülök, hogy visszatértél. Hiányoztál, de remélem, jól érezted Magad.
szerintem zseniális a modorosblog írás, én nagyon jól mulattam rajta!
Sok minden rám sem igaz, nem arról van szó, hogy személyesen érzem érintve magam. Nem az íráson, mint inkább a stíluson akadtam fenn. Nem tudom, mióta modorosság, ha valakinek gyerekei vannak és főz rájuk vagy nincs pénze drága felszerelésre és telefonnal készíti a fotóit?
A helyesírásról meg annyit, nem ártana, ha először elolvasná azt, amit közzétesz.
Örülök, hogy újra köztünk vagy!:)
Palócprovence,
jó, hogy újra itt vagy!!
És igen, azt hiszem, tényleg fején találtad a szöget! Tetszik!!!!
Drága ! én nem vagyok " gasztros" !
De igenis szívesen kirándulok Hozzád és még jó pár hasónló blogba "ingyen szórakozni".
Nem tudom mikor mi történt, és hol és kivel( lehet hogy nem is akarom).
Viszont azt nagyon szeretném ha a jövőben is olvashatnám a Veled történteket és a receptjeidet, mert szeretem a stílusodat, a palócságodat, a gusztusodat.
Kimondtad Magadból aminek ki kellett jönni, aztán magasból tegyél rá akinek nem tettszik a
blogod. Ne jöjjön ide.
Én mindenesetre jövök.
Nem tudom, miről van szó, mert n csak a te gasztroblogodat olvasom:) és direkt nem olvastam el a hozzászólásokat, de tény, hogy vannak olyan emberek, akik egészen más világban élnek. Nekem még nem volt dolgom ilyen emberekkel -már ami a blogomat illeti-, de ismerek olyat akinek igen. Ez a világ sajnos ilyen: vannak emberek, akik mások "lesajnálásában" lelik örömüket, van aki kicsiben csinálja, van aki nagyban:(((
Te csak csináld úgy, ahogy neked tetszik, a többi nem számít! Mi, a nagy többség örömünket leljük a blogodban. Legalábbis azt hiszem, mások nevében is szólhatok.
Szia! Én csak olvasó üzeemódban voltam eddig, de 1. én szeretem a gasztro-blogokat. 2. nekem van egy baba-blogom, amin nem is olyan régen kaptam egy útálkozó-vagdalkozó-gúnyolódó és nem utolsósorban káromkodó bejegyzést.... Kezdenek fárasztani ezek az irígy, gonosz emberek, akik képtelenek a szólásszabadság fogalmát értelmezni.
No nem baj, a magam részéről szívesen olvasom tovább a blogodat.
CsengeAnya
Szia!
Jó, hogy megint itt vagy. Várom a beszámolókat az éttermekről!
Köszönöm szépen, Lányok! :))
Megjegyzés küldése