Ennek a diótortának a
receptjét még sok évvel ezelőtt kaptam egy kolléganőmtől,
akkoriban többször megsütöttem ezt a gazdagon diós és csokis,
mesés finomságot.
Aztán a cetlinek, amin a
recept volt, nyoma veszett (na, ezért kell blogot írni, hogy minden
recept egy helyen legyen), így évekig csak álmodoztam róla. És
egyszer csak újra felbukkant a cetli legnagyobb örömömre.
Megsütöttem, fotók is készültek róla, bár nem volt türelmem
kivárni, hogy szépen szeletelhetővé váljon.
Aztán... ahogy csak a
rossz történetekben szokás, ismét kámforrá vált a cetli (pedig
emlékszem, tuti biztos helyre tettem – na de hová?!). Ezért most
csak a képek kerülnek fel ide (amíg legalább ezek megvannak), de
reményeim szerint, talán hamarosan, a recept is...
2 megjegyzés:
Reménykedem, hogy megtalálod a receptet, mert a képen is jól látszik, hogy ez valami isteni dús, diós-csokis lehetett, nagyon-nagyon guszta, szívesen vinném a receptet tovább és sütném boldogan:-))))
Én is reménykedem, az a fotó túl jól sikerült.
Megjegyzés küldése