Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 10. 19.

Megzöldülve

Mandy gurította nekem a kérdést - mennyire vagyok tudatos vásárló? Mellékelte a környezettudatos vásárló tízparancsolatát.
Finoman szólva irritálnak a tanácsok, a végére talán kiderül, hogy miért. Azért igyekszem indulatok nélkül reagálni rájuk...

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárló központok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.



Általában írok listát, leginkább azért, mert így könnyebben megjegyzem, hogy mit kell vennem, ugyanis a cetlit rendszeresen otthon hagyom. Nincs ellenemre, ha más is kerül a kosaramba, megveszek olyan dolgokat is, amiket ugyan nem terveztem, de használok és éppen akciósak. Nem értek egyet a multik ellen fanyalgókkal, szívesen vásárolok például a Lidlben, de ritkán jutok el oda (és biztos szívesen vásárolnék a Culinarisban is, ha megengedhetném magamnak). Egyébként csak azt csábíthatják felesleges pénzköltésre, akinek van pénze.


2. Menj a piacra vagy helyi
boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

A legközelebbi piacra 50 km-t kell utaznom, ebből következik, hogy nem sűrűn járok piacra, pedig nagyon szeretem a piacok hangulatát. Lényegesen olcsóbb lenne, mint helyben vásárolni és persze a választék is nagyobb. Na, nem magyar és helyi termékekből (ez nem alföldi piac), az áru a nagybaniról kerül ide. Persze, vannak őstermelők is, de a joviális nénikék sokszor megtévesztőek, gyakran ők sem a saját portékájukat árusítják. Nincs ebben semmi meglepő, jóval olcsóbb a külföldi áru (hogy miért, ebbe ne menjünk bele), mint a magyar és sajnos gyakran a minősége is jobb. Ez nagy szívfájdalmam és ez nem volt mindig így. Amikor majd' 30 éve az agrárpálya mellett döntöttem, akkor még világhírű volt a magyar mezőgazdaság, de az eltelt évtizedek alatt sikerült (ezt is) tönkretenni (nem én voltam!)

Igen, tapasztalom, hogy vásárlásaimmal a helyi kisvállalkozókat támogatom, hiszen minden, de tényleg minden sokkal-sokkal drágább, mint Pesten vagy egy multiban. Hiába, a szállítási költséget valakinek meg kell fizetnie. Valakinek ... természetesen a vevőnek. A választékról pedig jobb nem is beszélni. Ami valahol érthető is, nincs pénze az embereknek, így csak a legminimálisabb és eladható dolgokat tartják.


3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Nehezen tudom elképzelni, hogy táska vagy szatyor nélkül hogyan lehetne vásárolni, feltéve, ha valaki nem csak saját magának vásárolja meg azt az 1 db kiflit reggelire, hanem mondjuk egy egész családról kell gondoskodnia. Mert körülbelül ennyit bírnak el a bolti zacskók. Tehát, igen, mindig van nálam kosár, gurulós bevásárlótáska vagy éppen IKEA-s tároló a kocsi csomagtartójában - attól függően, hogy hol vásárolok.


4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel! A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Gyalog?! Tömegközlekedéssel?! Ajánlom kipróbálásra elkényelmesedett városiaknak: a szomszéd faluba naponta 2 - azaz KETTŐ - buszjárat megy (reggel 7-kor és délután 2-kor), majd rögtön fordul is visszafelé. Természetesen csak munkanapokon, szombaton és vasárnap el vannak vágva a külvilágtól. Persze gyalog is megközelíthető, a táv közel 10 km, ami oda-vissza már 20 km. Azok, akik éppen nem az El Caminora edzenek nem nagyon szokták bevállalni. Nálunk azért picivel jobb a helyzet. De tényleg csak egy picivel...

És hogy jóval olcsóbb lenne a tömegközlekedés? Lássuk csak, egy 60 km-es távra szóló retúr vonatjegy 1.910 Ft. Nagyjából ugyanannyi, mint a benzinköltség ekkora útra. Akkor, ha valaki egyedül utazik. Azonban ha már négyen ülnek az autóban, akkor a tömegközlekedés közel négyszerese az autózásnak. Igaz, a magasabb árért extrákat is kapunk: zsúfolt, mocskos, bűzös szerelvényeket és bizonytalan menetidőt (már ha egyáltalán elindul a vonat és nem tart az éppen aktuális sztrájk).


5. Vegyél helyi termékeket!

Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Vennék én, ha lenne. De sokszor úgy érzem ilyenek csak Peter Mayle regényeiben léteznek. Egyszerűen nincs fizetőképes kereslet rá (hogy a bürokrácia túlszabályozásáról ne is beszéljünk). A lapos pénztárca nagy ízlésformáló. Az Unioban nálunk a legrosszabb a fizetések és élelmiszerárak aránya és amíg így lesz, addig a minőségi termékek helyett az olcsó termékek lesznek keresettek.


6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!

Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

A tapasztalatom szerint amilyen a külcsín, olyan a belbecs. Akik adnak a termékeik szép csomagolására, azok általában adnak a termék minőségére is. Ellenkező esettel még nem találkoztam, persze attól még lehet ilyen a Galaxisban. Emlékszem, gyerekkoromban szinte alig lehetett előre csomagolt termékeket kapni, a legtöbbet az ömlesztett áruból helyben mérték ki. Még a tejet is tejeskannában vittük haza. Ennek biztosan örülne ma az ÁNTSZ.

Tényleg keresni kell a visszaváltható csomagolást, mivel egyre ritkább. Még boroknál is általános az eldobható üveg, mondván nem éri meg az újrafelhasználása, gazdaságosabb az újragyártása (ezt ésszel fel nem tudom fogni). A szelektív hulladékgyűjtés sem általános, nálunk sincs, bár tervezik - egyszer. Remélem, nem olyan lesz, mint N. városban, ahol amikor elkezdték a szelektív gyűjtést, a saját szememmel láttam, hogy egy kukásautóba borították a szelektíven gyűjtött szemetet. Gondolom, nem volt egyedi eset, mert nagy cirkuszok voltak belőle akkoriban. Ma már nagy, teherautóra emelhető konténerek vannak kihelyezve, így viszik el. És hogy hova kerül? Ki tudja...

Azért faluhelyen a szelektálás mindig is jellemző volt, de még ma is így van. A zöld növényi hulladékokat, ételmaradékokat az állatok kapják vagy komposztba kerül. Az esővizet locsolásra használják. Az éghető dolgokat mi eltüzeljük a fűtés során (egyébként fával fűtünk), de aki gázzal fűt, az is összegyűjti a papírt, mert itt még szokásban van a hulladékgyűjtés az iskolában. Ekkor nem csak papírt, de fémhulladékokat is gyűjtenek. Ez utóbbinak lomtalanításkor is nagy keletje van a teherautóval járó guberálók között. Egyébként érdemes összehasonlítani egy városi és egy falusi lomtalanítást. Falun csak a tényleg már semmire se jó holmikat dobják ki. Kisebb településeken lényegesen kevesebb műanyagpalackos ásványvíz fogy, hiszen a szódavíz (szikvíz) még szokásban van. A még használható ruhanemű a környékünkön minden településen felállított ruhagyűjtő konténerekbe kerül.


7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Nincs félkészétel-fóbiám, bár ritkán vásárolom őket (ennek oka elsősorban az ízük, a minőségük és az áruk). Azonban nem mindegyik gyárilag előállított félkész termék vegyszerezett. Nagy kedvencem az olasz hámozott paradicsomkonzerv, ebben például a paradicsomon kívül az ég adta világon nincs más. És nincs az a beérett magyar paradicsom, ami felvehetné a versenyt a dél-olasz nap érlelte, ásványokban gazdag lávatalajon növő társa zamatával. Megfordul még a konyhámban konzerv formájában a bab, a kukorica és csicseriborsó is.

A háztartásomban gyakran használok természetes, házi szereket és ez így volt már régen is, mielőtt divatba jött volna. Amennyiben erősebb szerekre van szükségem, akkor a DM saját márkájú termékeit használom.
A természetes szerekkel történő testápolás és a gyógynövények témakörével a blogomban is foglalkozom


8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Naiv dolog azt hinni, hogy az idényzöldség és -gyümölcs nem tartalmaz vegyszert és érésgyorsítót. Ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha mi magunk állítjuk elő. De még ekkor sem tudhatjuk 100 %-ra, hogy mi van a levegőben, a vízben és a talajvízben (ennek következtében a talajban).
Szomorú, hogy a világ másik feléből ide utaztatott gyümölcs és zöldség még így is sokszor olcsóbb, mint a hazai.


9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Azért van néhány egyszer használatos dolog, amiről nem mondanék le szívesen: papírzsebkendő, papírszalvéta, hogy a WC-papírról már ne is beszéljek. Különösen ez utóbbi tartós változatától tekintenék el, de a többi esetében sem hiszem, hogy kevésbé lenne energiapazarló a rendszeres mosásuk. Egyébként a papír könnyen bomlik.

Aki tartós termékeket szeretne vásárolni, az nincs könnyű helyzetben. Ma a gyártók és forgalmazók célja a minél nagyobb árbevétel és ezért mindent el is követnek. Például a nem olyan régen tönkrement mosógépem még nem volt 3 éves. Az elődje (ami szintén ugyanez a márkájú volt) kibírt 18 évet. De ez szinte minden fogyasztási cikkre igaz.


10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

A lejárati időt megnézem - megszokásból. A mostanában divatos átcímkézések miatt ez sem biztos módszer. Bár nem is kell mindig átcímkézni, többször jártam már úgy, hogy a szavatos tojásos dobozban záptojások voltak - egyszerűen kicserélték a friss tojásokat a lejártakkal.

A címke sajnos sok fontos dolgot nem árul el (amit elárul, az meg vagy igaz vagy nem). A magyar termék, a magyar gyártó egyáltalán nem jelenti azt, hogy az alapanyag is magyar volt.


Akinél még nem járt a kérdés és kedve van hozzá, válaszolja meg!

20 megjegyzés:

mandy tarragon írta...

köszönöm, hogy válaszoltál :) vannak pontok, amiknél én is éreztem, hogy nem éppen a magyar tájra, pláne nem a vidékre íródtak a tanácsok.
Közösségi közlekedés nekem vesszőparipám. Megértelek, napi 20 km nem egy olyan táv, amit akár biciklivel is megtennék. Sajnos tudom milyen, amikor a faluba reggel meg este jön a busz és kész, onnantól boldogulj, ahogy tudsz. A MÁV engem is felháborít, többek között azért tervezzük az autó megvásárlását, mert már diákként sem éri meg használni (körülményekről nem is beszélve...).
Eszembe juttattál egy fontos dolgot, ami talán kimaradt, de legalábbis nem mondtam ki kereken: ahhoz, hogy tudatos legyen az ember, kellenek a megfelelő körülmények is (legyen értéke a pénznek, legyen alternatíva a közlekedésben és hasonlók).
Az meg hogy egy agrárországban a spanyol paradicsom olcsóbb nyár közepén, mint a hazai... Sírjak vagy nevessek?

Palócprovence írta...

Szívesen! :) A kérdésekre adott válaszaimból talán úgy tűnhet, hogy nem fontos nekem a környezetvédelem, de azért ez nem így van. Azonban a tudatossághoz, ahogy írod is, szükségesek bizonyos feltételek. Tudomásul kell venni, hogy kevesen vállalják fel a a sokkal rosszabb életfeltételeket és/vagy a nagyobb anyagi áldozatokat amivel ma gyakran együtt jár a magyarországi környezetvédelem.

nelly írta...

Már sokszor olvastam itt a blogokban erről a témáról, de most Nálad sikerült elejétől a végéig megtudnom, miről is szól igazából ez a környezet tudatos vásárlói kíváncsiság. Sokban egyet értek Veled. Ha nálunk is olyan lenne a hozzá állás, mint mondjuk Ausztriában, akkor érdemes lenne ezt a témát feszegetni. De tapasztalatom alapján amikor mondjuk nálunk a Corában megjelenik egy akciós eu-s sajt, akkor úgy viszik, mint a cukrot. Én már megtanultam, hogy nem szabad ilyet vásárolni, de nem mindenki tudja megfizetni a jobb minőségű magyar terméket. Aztán én a nagy bevásárlások híve vagyok. Nem darabonként veszem a dolgokat, hanem zsugorban, vagy nagyobb súllyal, mert úgyis elhasználom, és olcsóbb is természetesen. Szóval beszélhetünk itt bármiről, ha a keresetünk, a hozzá állásunk, felfogásunk még nem tart egy-két európai ország lakosainál. Jobban szerettem azokat a körkérdéseket, hogy mit olvasol, vagy mi jót tettél az utóbbi x évben. De mint említettem, én csak egy gyakori olvasó vagyok itt, mert szeretem, érdekel a blogosok írása. Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, de nagyon megtetszett a véleményed, és muszáj volt reagálnom rá.

mandy tarragon írta...

nem tűnik úgy, hogy nem fontos, sőt. Tényleg fontos dolog kimondani azt, hogy mi miért nem megy.
Az autózás olyan dolog, hogy azt meg tudom érteni, ha átmegy az ember a 10 km-re levő városba autóval ügyeket intézni, bevásárolni, gyereket iskolába vinni, stb, mert máshogy nem tudja megoldani (ilyen esetekben az nem alternatíva, hogy felszállok a napi kétszer járó buszra...)
Azért viszont harapok, ha anyuka a benzinzabáló szörnnyel (Hummer...) viszi a gyereket a szomszéd utcába az oviba... És nem azért mert utána még megy bevásárolni vagy dolgozni, hanem mert ... Nem tudom, miért csinál ilyet valaki???

Palócprovence írta...

Nelly, örülök, hogy reagáltál és nem voltál hosszú! :)
Azt hiszem, még várnunk kell egy kicsit, amíg (ebben is) utolérjük Nyugat-Európát. Soha nem jó az, ami van - az ember már csak ilyen.A rendszerváltás előtti időkben csak magyar termékek voltak kaphatóak, na meg a Szovjetunióból és más szocialista országokból származóak. Ekkoriban(amikor volt kék és piros útlevél is) keveseknek adatott meg a nyugatra utazás, de akik eljutottak oda hírt hoztak róla, hogy másként is lehet élni, mint nálunk. Aztán jött a rendszerváltás és vele a világ termékei, majd az EU-csatlakozással igazán elárasztódtunk velük. Kiderült, ez sem fenékig tejfel. Azért én nem sírom vissza a régi időket...

Palócprovence írta...

Mandy,nem tudom. Talán, hogy mindenki lássa a Hummerjét.

Limara írta...

Teljesen igazad van, itt nekünk a piaccal szerencsénk van, meg mezőgazdasági területen élek. A tejet kannában hozom ám, pl. ma reggel is! :))

Palócprovence írta...

:)) Jó is az a kannás tej!

sedith írta...

Nincs igazad, PAlócprovence!:D
Nálunk sokkal rosszabb a fizetés-ár arány!!! Lássuk csak, a férjem, aki itt jó fizetésűnek bizonyul, keres havi 100000 ft-ot. Nálatok ez egy jó kicsi fizetés, tudtommal. A l olaj pedig 250-325 ft, a mosógép 75000 ft, egy ház pedig 25 millió ft. Szóval ugyanannyi, kb. mint nálatok. Sajnos, és hol vagyunk még az uniótól vagy akárcsak Mo-hoz képest a biotermékek, a vegyszertelen élet, a visszaváltás, a szelektív hulladékgyűjtés stb.-től. Ajaj, fényévekre. Bővebben nem megyek bele, mert hozzám is gurult a kérdés, ott szeretnék írni róla.

Palócprovence írta...

Sedith, lehet! :)Nincs szándékomban vitatkozni,de nálunk is nagy különbségek vannak a városi és a vidéki fizetések és árak között. Csak egy példa, múltkoriban "megkínáltak" egy állással, igaz nem teljes munkaidőssel, de minden péntek-szombat-vasárnapom ráment volna. Mindezt levonások után 30.000, azaz harmincezer Ft-ért havonta. És még megtisztelőnek is kellett vennem, hogy rám gondoltak...:))
Az olajat ma 345 Ft-ért vettem a kisboltban (ez most nem is volt drága), házat pedig itt a Dunakanyarban nem kapsz 25 millióért, mert egy telek is 15 milliónál kezdődik.

sedith írta...

Palócprovence, én sem vitatkozni akartam, azért is volt ott az a kettőspont és nagy D a mondat után. Csak egyszerűen leírtam, hoyg itt valamivel még rosszabb a helyzet. Tudom, hoyg nálatok sem fenékig tejfel az élet, sok téren ugyanazokkal a problémákkal küzd mindkét ország, de azért érezhető az, hoyg Mo.-n a kommunizmusban is jobb volt valamivel az élet. És közelebb van Nyugathoz, ezért hamarabb is fel tud majd zárkózni.

Palócprovence írta...

Sedith, értettem én, ne aggódj! És teljesen igazad van! A felzárkózásban nem biztos, de a többiben igen.:))

Lucja írta...

A magyar fizetés a legtöbb embernek kb. 70000 forint. A 100ezernek már örülnek.

Altair írta...

Ez nagyon beletrafált! :o)

Még annyit, hogy én talán megengedhetném magamnak, hogy a culinárisban és más divatos helyeken vásároljak be, de inkább olyanra költöm, ami jobban megéri. :o)

Nóra írta...

Ha hozzászólhatok, nekem a tömegközlekedésről jutott eszembe egy nemrégiben történt eset:
Nagyvárosban lakunk, és a kb fél órányira lévő kisvárosba mentünk egy országosan meghirdetett szüreti fesztiválra. Hogy mindannyian kóstolni tudjunk borokat, kitaláltuk, hogy a szokásos autós kirándulás helyett buszra szállunk. A busz fél órás késéssel érkezett meg, pedig helyből indul. A sofőr még az ajtót sem tudta kinyitni, annyi utasa volt nekifeküdve az ajtónak belülről. Utólag megtudtuk (felhívtuk a busztársaságot), hogy a sofőr ugyan kért telefonon mentesítő buszt miattunk, de az csak újabb háromnegyed óra múlva érkezhet meg, azaz a kiírt indulási idő után másfél órával! Úgy döntöttünk, hogy visszasétálunk az autóhoz, és inkább nem kóstolunk bort, de nem állunk ott újabb háromnegyed órát a hidegben.
Mindez 2009-ben, az ország egyik nagyvárosában.

libelle írta...

Amit én sajnos Magyarországon tapasztalok, az nem utal semmilyen szemszögböl nézve ara, hogy itt ténylegesen egy paar személyen kivül globálisan is érdekelné a polgárokat a környezet és életvédelem. Abban a falucskában ahol mi lakunk egy héten kétszer lehet a szabadban tüzetgyujtani. Igaz csak kerti hulladékot lehetne eltüzelni, persze régi elhasznált gumi vagy olaj is a tüzre kerül. Itt a véleményemet nem is akarom bövebben kifejteni, csupán annyit, ehhez, hogy katasztrofa. A bevásárlásokrol csupán annyit hogy mi egy nagyobb városhoz lakunk közel, ahol piac is van. Nos az eggyik idös néni aki a piacon árul renszeresen beszerzi az áruját a Tescóban. En szándékosan és ha lehet mindig a külföldon elöállitott áruhoz nyulok, mert tapasztalatból tudom, hogy sürün van kontrolálva, és ha szükséges birságolva is van az, aki az esetlegesen nem jó árut a piacra viszi. Magyarországon hasonló tapasztalataim nincsennek.

libelle írta...

Természetesen nem kivánom azt mondani, hogy kizárólag csak az a jó amit a nyugati országokban állitanak elö. Ellenben az a sajt amit Schweizban vagy Németországban föleg az Alpoki regioban állitanak elö az egészen biztos, hogy mindenkor Qualitativabb és bizonyára jóval kevesebb pestizidet tartalmaz mint azok a sajtok amit esetlegesen itt nagymennyiségben elöállitanak. Ezenkivül a vásárlás itt egy stress, mert egy egész napig el tart. Mindenért máshová kell menni, nos amennyiben és ezt busszal vagy hasonló tömegközlekedéssel próbálnám megoldni tja.... talán két napig is uton lennék. Néha kényszerülve vagyok a Tescoban vásárolni, ellenben a Lidl-t mindenkor elönyben részesitem. Amennyiben az Aldi hasonló kinálatokkal kedveskedne itt mint otthon még a 60 Km.-ert (oda-vissza) is lenyelmém és elmennék oda vásárolni. Persze roppan örömmel egy termelönél vásárolnék akinél sok zöldséget gyümölcsöt esetlegesen szárnyast is lehetne kapni. De ez sajnos itt csak marad egy remény. Limara receptjeiben találok strucchust. Nos azért nekem majdnem 100 km-ert kell menni és drágábban kell ezt a finom egészséges húst megfizetnem mint otthon. Nagyon sokminden elgondolkodtat engem ebben az országban, és el is szomorit. Akkor vagyok nagyon boldog amikor a sok kreativ rezepteket olvasgatom, olyankor olyan igazi jóerzés van a lekemben, én nagyon örülök hogy rátaláltam erre a blogra. Szivélyesen Libelle

Palócprovence írta...

Altair, :))

Palócprovence írta...

Nóra, sajnos, ez nem egyedi eset. És akkor képzeld el, milyen állapotok uralkodnak vidéken!

Palócprovence írta...

Libelle,ez így van, ahogy írod. Sokszor ami jól működhetne, az sem úgy működik.
Én is örülök, hogy rátaláltál a blogomra! :)