Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 10. 09.

Nosztalgikus tésztaszósz

Aki már a párizsi szó hallatán rosszul lesz, az ne olvassa tovább...

A lányom kiskorában kimondottan rossz evő volt. Évekig szinte csak pucér főtt tésztán és vajas kenyéren élt, mást nem volt hajlandó nem hogy enni, de megkóstolni sem. (Mára már ez a múlté, válogatásával nem lóg ki drasztikusan a környezetéből - legyen ez reményt keltő a hasonlóan problémás gyerekek szüleinek.) Egyszer aztán az óvodában megkóstolta a párizsit és úgy döntött, ízlik neki. Ekkor kezdődött a párizsi-korszak, e recept is ezen időszak kényszerű eredménye, ami olyan sikeres lett, hogy mai napig kedvenc maradt (a baráti körében is).



Hozzávalók
  • 1 kis fej hagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2-3 evőkanál olaj
  • 20 dkg párizsi (azért valami jobb fajtát válasszunk)
  • 3 nagyobb paradicsom (helyette esetleg sűrített paradicsom)
  • bors
  • fűszerek tetszés szerint: oregano, zsálya, rozmaring, bazsalikom (vagy pizza fűszerkeverék)
A lereszelt hagymát és -fokhagymát az olajban megpárolom, majd hozzáadom a villával szétnyomkodott párizsit, amit kicsit megpirítok. Ráteszem a meghámozott, kimagozott paradicsomot és ízesítem. Mártássűrűségre beforralom és tésztával tálalom vagy további felhasználásig üvegben tartósítom.


Tartósítása:

A fenti mártást kisebb csavaros tetejű üvegekbe porciózom és a hagyományos vizes módszerrel kigőzölöm. Hosszú ideig eláll.

7 megjegyzés:

szepyke írta...

A párizsi finom. Én szeretem. Persze, minőségit, ami néha drágább, mint a sonka...(sajnos)
A barátnőméknél rendszeresen volt megszokott vacsora a rántott párizsi, anyukám viszont sokszor csinálta úgy, hogy nem húzt le a "héját", beledobta egy kis olajba, a héja miatt, mivel az összetartotta, kis kosárka lett belőle, beleütött egy tojást, és igen remek vacsoránk volt. Legalábbis akkor szerettem. Ok, ezer éve nem ettem ilyet, de tudom, hogy miért készült ilyesmi nálatok. :) Nálunk is viszonylag kevés olyan étel volt, ami átment az öcsém, az én és az apukám rostáján... Ha már egy - nem kérek - válasz jött, jöttek az ilyen mindenkinek jó ételek... :D

Palócprovence írta...

Tényleg, a párizsis kosárka!:) Volt, hogy párolt zöldborsó is került bele...

hajed írta...

Szia! Nézz be légyszi' Edith konyhájába, van ott neked valami! :)

Annamarie írta...

A párizsit én is szeretem, sokkal jobban, mint bármilyen más felvágottat. Ez jó ötlet!

Palócprovence írta...

Hajed, :)))

Palócprovence írta...

Annamarie, aki eddig megkóstolta, mindenkinek ízlett.

Mária írta...

NAGYON JÓ LEHET, talán egyszer majd én is kipróbálom köszike:)