Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2012. 11. 11.

Klasszikus zserbó




Tudom, tudom, ma libát kell enni, de én juszt is kacsát fogok. Na meg zserbót, a mákos verzió helyett most Bangó Margit receptje szerint, amit picit megváltoztattam.

Hozzávalók

a tésztához:
  • 50 dkg finomliszt
  • 25 dkg vaj
  • 6 dkg cukor
  • 1 dl tej
  • 1,5 dkg élesztő
  • 2 evőkanál tejföl
  • 2 tojássárgája
  • csipetnyi só

a töltelékhez:
  • 25 dkg darált dió
  • 10 dkg cukor
  • 40 dkg baracklekvár

a tetejére:
  • 1 tábla  (125 g) 70 %-os étcsoki


A langyos tejben egy teáskanál cukorral futtassuk fel az élesztőt. Morzsoljuk el a vajat a liszttel, és dolgozzuk össze a többi hozzávalóval. Pihentessük a tésztát legalább fél órát, majd osszuk 4 részre és nyújtsuk a tepsink méretére (25x30 cm) a cipókat. Az első tésztalapot tegyük a sütőpapírral bélelt tepsibe, kenjük meg a lekvár harmadával, szórjuk meg a dió-cukor keverék harmadával. Erre kerül a következő lap, töltelék, majd még egyszer, végül a legfelső lapot villával szurkáljuk meg.


160 fokra előmelegített sütőben süssük 45-50 percig. A már kihűlt sütemény tetejét vonjuk be vízgőz felett megolvasztott csokival.


Napokig friss marad, sőt, kifejezetten jót tesz neki egy-két napi állás.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hihi, én is KACSÁT (mell) sütöttem mára (+ piszkeszósz, krumplipüré), mivel ez volt a fagyasztómban (szüleim hizlalták). Azért remélem, nem fogunk éhezni jövőre, ha nem is liba került az asztalra!:)))A zserbód istenien néz ki!A tetején az a csokimáz...nem spóroltál, holmi sovány kakaóporral! Ha lúd, legyen kövér, igaz!? Ha már Márton nap....:)Eszter

Palócprovence írta...

Bizony, legyen! :D