Ibolyaszirup

Azt hiszem, nem vagyok egy romantikus alkat: amikor egyik reggelre az egész kertet ibolyaszőnyeg borította, nem az volt az első gondolatom, hogy milyen gyönyörű (na jó, a második gondolatom ez volt), hanem hogy miket fogok készíteni belőle. Azóta versenyt futok az idővel, pontosabban a virágok elmúlásával.

A listámon az első az ibolyaszirup volt. Elkészítésének sok-sok receptjét böngésztem át, de egyik sem győzött meg teljesen. Így megalkottam a saját verziómat és nem bántam meg, pontosan olyan lett a színe, illata, íze, ahogyan azt elképzeltem: maga a folyékony ibolya.

Hozzávalók 3 dl-hez

• 5 dkg + 5 dkg ibolyavirág
• 2 dl víz
• 30 dkg kristálycukor
• 1 evőkanál citromlé

Az ibolyagyűjtés meditáció vagy kész idegbaj, nézőpont kérdése, nem kis idő ennyi virágfej lekaszabolása. Viszont ez a legnehezebb része a dolognak. Az első 5 dkg virágot mozsárban összetörtem (az egész lakás ibolyaillatban úszott).

A vizet felforraltam, ráöntöttem az üvegbe töltött összetört ibolyára, majd lezártam az üveget. 24 órát állni hagytam.

Másnap a másik 5 dkg virágot (ha lehet, frissen szedjük) a kristálycukorral egy késes robotgéppel ledaráltam (brutális ibolyaszíne lett). Ez tulajdonképpen ibolyacukor.

A beáztatott virágokról leszűrtem a most már tinta színű vizet (jól kinyomkodtam a kifakult virágokat is), a citromlével és az ibolyacukorral együtt egy edényben kevergetve addig melegítettem, amíg a cukor felolvadt. Figyeljünk rá, hogy ne forrjon, mert csökkenti az aromát.

Többször átszűrtem, egyre finomabb szűrőkön. A végén papírzsebkendővel béleltem ki a szűrőt (a kávéfilter még egyszerűbb).

Végül a szirupot üvegbe töltöttem.