Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 10. 03.

Lakótárs

A lányom mindig „egzotikus” vírusokat hoz nekem haza a városból, amikor hazajön. Ilyenkor lórúgásnyi vitaminadagokkal kúrálom magamat, ami általában hatásos is, de most csak elodázta a dolgokat, végül kitört rajtam a nyavalya. Szerencsére, csak egy napig tartott, de igencsak megviselte a rekeszizmomat. Mondjuk volt két pozitívuma is a dolognak: fogytam 1,5 kilót és rájöttem, milyen sokat nevetek egy nap (őrülten fáj még most is a rekeszizmom a nevetéstől az izomláz miatt – mert bizony „attól” is lehet izomlázat kapni).

Majd lesz még a héten recept is, addig is megmutatom az új lakótársamat a hálószobában.


Egyre hidegebbek az éjszakák, el kellett kezdeni a fagyérzékeny növények beköltöztetését, ami nem egyszerű dolog (mondjuk a kiköltöztetésük sem). Az óriási kaktusz (aki nem tudja eldönteni, hogy karácsonyi vagy húsvéti-e, ezért mind a kétszer virágzik) nem szerette a tavalyi helyét, így jobb híján most elfoglalja a fél hálószobát.


2 megjegyzés:

Bodzás Vendégház írta...

Azért ugye, van kellemesebb hálótársad is:)))) Bocsánat a személyeskedésért....:)))És mitől is volt a nevetőgörcs? A rekeszizomfájdalom a köhögéstől (Pl.) rendben van -remélem, elmúlt, híre-hamva sincs...De mintha valami nevetségeset is említettél volna...

Palócprovence írta...

:DD Nyugodj meg, van. :)
Ez olyan hányós vírus volt, de már jól vagyok. A nevetésnek pedig már nem tudom az okát, de gyakran nevetek...:)