Tervek

Tudom, vicces az 1. hónap után máris visszatekinteni, de annyi minden történt ilyen rövid idő alatt.
Elsősorban a lányom miatt kezdtem el a blog írását. Átlépte a felnőttkor küszöbét és most kezd érdeklődni a főzés iránt (mondanom sem kell, egy fiú van a dologban). Megpróbálom csokorba gyűjteni neki kedvenc receptjeimet, ne vesszenek el az idő homályában. Én már tudom milyen érzés az, amikor már nincs kit megkérdezni.
Másodsorban a barátok, ismerősök kedvéért ültem a billentyűkhöz, ne kelljen kézzel leírnom a kért recepteket (tehát merő önzésből).

Az, hogy ez a blog rajtuk kívül bárkit is érdekelhet, fel sem merült bennem. És mégis! A több mint 5.000 kattintás azt mutatja talán tudok mások számára is érdekeset mondani. Ez nagyon nagy öröm nekem, de az még nagyobb, hogy milyen kedves és érdekes emberekkel ismerkedtem meg, ha csak így virtuálisan is.
Az is meglepő volt számomra, hogy nem csak Magyarországról olvastak ez idő alatt, hanem például Németországból, Belgiumból, Romániából, Kanadából, Franciaországból, Svájcból és igen Bruneiből is.

38 bejegyzés született az egy hónap alatt (és még azt hittem nincs íráskényszerem!). A bejegyzések gyakorisága minden bizonnyal ritkulni fog, de azt ígérem, továbbra is csak kipróbált, jól bevált receptek kerülnek fel.

Részt vettem az első VKF!-n (mármint nekem az elsőn) és ezt szeretném folytatni 2009-ben is. Indultam a Karácsonyi receptversenyen - nem is eredménytelenül - és a Déli tél, mandulával receptpályázaton.

Már ilyen röpke idő alatt is valaki megkívánta egyik "szellemi gyermekemet". Egészségére! De azért ne legyen rendszer belőle ebben a formában!

És a Nagy Terv: szeretnék megtanulni egy kicsit jobban fotózni. A felszerelés már adott, nemrég kaptam egy új gépet, már "csak" meg kell tanulnom a használatát. Azt mondják, aki jól tud ételt fotózni, már mindent tud fotózni. Így legyen! De addig még nagyon hosszú az út, tehát addig is türelem, türelem, türelem...