Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 06. 14.

Palóc lakodalmi menü 1.

Kisvirág újabb gasztrojátékba invitált minket, most lakodalmi menüket vár. Bár tudom, hogy a jelenkorra kíváncsi, azért én először egy kicsit elkalandozom a múltba...

A régi időkben a mi vidékünkön a párválasztás nem a ma megszokott módon történt, hanem a szülők (esetenként idősebb rokonok) választottak - reményeik szerint gazdagabb - házastársat a gyermeküknek, az érzelmi szempontok nem igazán játszottak szerepet. Mint ahogy a fizikai erő, ügyesség, szorgalom is nagyobb súllyal esett a latba, mint az esztétikai megjelenés. Ezért az udvarlási időszak gyakran lerövidült 1 hónapra.



Lagzit kizárólag csak ősszel tartottak, megvárva a bor elkészültét. Nem ritkán a testvérek közül többen egyszerre tartották a lakodalmukat, így csökkentve a költségeket, hiszen ekkoriban 8-10 gyerek is volt családonként. A szomszédunkban a 87 éves Bori néni mesélte, hogy a szülei esküvőjekor hatos lagzi volt, 3 fiútestvér házasodott és a menyasszonyok egy-egy testvére is, egyszerre.



A mátkatál küldése különféle alkalmakhoz kapcsolódva, más-más formában lelhető fel helyenként, itt a lakodalomba küldték a mátkatálat. A lakodalom előtti napon vitték a jegyinget (a vőlegény inge) és a jegykendőt (díszített papír hirdetve az esküvőt). Este minden asszony összegyűlt és elkészítették orsó segítségével a csutorát (lúdgégetészta, csigatészta) a leveshez. Az udvaron rakott lakodalmi tűz körüli táncot a lakodalom reggelén járták. Ekkor tejeskávét kínáltak. A délelőtti templomi szertartás után a násznép kétfelé indult haza, külön a menyasszony és a rokonsága és külön a vőlegény és rokonsága.


Az ebéd a vőfély tálalásában (versek kíséretében) juhgulyás vagy tyúkleves, utána ludaskása valamint szilvalekvárral töltött kelett (kelt tészta) volt. A lakodalmi díszes nagy kalács, a morvánkalács elmaradhatatlan volt. A kalácsot a nászasszony adta. Akkora volt, mint egy fél asztal, külön állványon (mint a Szent Mihály-lova) vitték. Nagy tepsiben sütötték (ezt sorban, egymásnak kölcsönözték), 12 kg lisztből készült, tejjel, vajjal, morzsával és tojással. Hat ágba kellett fonni, ám nem mindenki értett az elkészítéséhez.



Délután a vőlegény a rokonságával átment a lányos házhoz, elől a fiúk az utcán kint állókat borral kínálták. Cigányzenekar húzta a zenét a tánchoz, majd mindannyian átvonultak a fiús házhoz. A menyasszony fogadását különféle cselekedetek övezték. A vőlegényes házhoz érkező menyasszonynak cukrot adtak és a küszöbön ülő, fekvő gyereket kellett átlépnie. Érkezésekor köcsögöket törtek össze. Éjfél után menyasszonytánc volt mindkét háznál.


Folytatása következik...

Forrás:
Bartus Brigitta: Bernecebaráti története és hagyományai
www.bernecebarati.hu
Magyar Néprajzi Lexikon




6 megjegyzés:

mammka írta...

Úgy tetszenek ezek a régi fotók!!!Bár tudom,hogy az élet akkor sem volt rózsás teljesen.

Palócprovence írta...

Én is nagyon szeretem nézegetni az ilyen régi fotókat! :)

napmátka írta...

Én is! Bár nem irigylem a jegyeseket...legfeljebb a juhgulyásért...:)

Palócprovence írta...

:)) Szerencsére ez már a múlté! Na, nem a gulyás...

Seafalcon írta...

Ma este rákattantam a blogodra, és folyamatosan olvasom a Palóc konyha bejegyzéseket.

Valahol leírtad: barkó palócok, ekkor gyorsan utána néztem, és örömmel láttam, hogy a délre eső falvak közül földrajzilag az "utolsó előtti" ahonnan Seafalconné származik (Bükkszenterzsébet)! :-)

Palócprovence írta...

:)) A szüleim révén én is barkó vagyok, de a nyugati palócok közt élek.