Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 06. 06.

Pizzette

A pizza Nápolyból indult világhódító útjára és azt gondolhatnánk, hogy egész Itáliában tradicionális étel volt. Bár a pizza előde, a picea (egy focaccia-szerű lepény), már a római korban is nagy népszerűségnek örvendett, a nápolyi pizza regionális szenvedély volt hosszú ideig. Csak az 1970-es évektől ívelt fel karrierje némi vargabetűvel. Ugyanis a 19. századi éhínség elől sokan menekültek Nápolyból is az Egyesült Államokba és New Yorkban, a Little Italy néven ismertté vált negyedben telepedtek le. Itt nyitotta meg Gennaro Lombardi az első amerikai pizzériát. Nagy sikert aratott vele és egyik pizzéria nyílt a másik után. Az Egyesült Államok után az 1960-as évekre Észak-Európa is lelkesen fogyasztotta a pizzát, majd Észak-Olaszországba és Rómába is elért a pizzamánia. (Forrás: Olasz kulinária)

Talán e késői elterjedés is az oka, hogy az igazi vékonytésztájú "nápolyi pizzát" Nápolyon kívül kevés pizzériában tudják jól készíteni még Olaszországban is. Házilag előállítani még reménytelenebb vállalkozás, hiszen keveseknek adatott meg a fatüzeléses kemence a maga 400 fokos hőmérsékletével (hogy a többi trükkről már ne is beszéljünk). Azonban nem kell lemondanunk a házi pizza élvezetéről, a vastagabb tészájú változatok, mint például a pizzette is, remek alternatívát kínálnak.


Hozzávalók

a tésztához:
  • 45 dkg durumbúza simaliszt (vagy fehér finomliszt)
  • 2 teáskanál szárított élesztő (vagy 15 g friss)
  • 1 teáskanál só
  • 3 evőkanál olívaolaj + pici a kelesztéshez
  • 2,5 dl víz
a tetejére:
  • olívaolaj (lehet ízesített is)
  • paradicsom
  • olívabogyó (lehetőleg fekete)
  • reszelt sajt (mozzarella, parmezán)
  • vagy ízlés szerint bármi
A tészta hozzávalóiból a szokásos módon kelt tésztát készítek, jól kidolgozom, majd a kelesztőtálba pici olajat loccsantok, megforgatom benne a tésztát és meleg helyen megkelesztem. Kelesztés után átgyúrom, 8 részre osztom és kis pizzákat formázok belőle.


Előmelegítem a sütőt 240 fokra, addig kelnek kicsit a lepénykék, majd megkenem a tészták tetejét olívaolajjal, elosztom rajtuk a tetszőleges tölteléket és a reszelt sajtot. Aranyszínűre sütöm valamennyit.
A kedvencem, amelyiken csak paradicsomszeletek és olajbogyók vannak. Rómában, egy kis bárban vettem először ilyet, azóta sem feledem az ízét. Mennyei volt.


5 megjegyzés:

duende írta...

Hú, de megenném! Irtó gusztusosak! :) Fogok csinálni ilyet majd én is, azt a sima paradicsomos-olajbogyást, nagyon tetszik! :)

Renata írta...

Ez tök jó!
Nem egy nagy, hanem több kicsi. Nekem praktikusabb.

Vegavarázs írta...

Csodaszépek! Olyan... hm.... harapnivalóak!

napmátka írta...

De kis helyesek, imádom!
(Az én kedvencem a krémsajtos-spenótos, de bármelyiket szívesen enném!)

Palócprovence írta...

:))) Köszönöm! :)