Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 06. 04.

Csírás tönkölykenyér

Tudom, tudom. A csírákat nyersen kell fogyasztani. Azonban maradt vagy fél doboznyi vegyes csírám (retek, görögszéna, lencse, mungóbab), ami már nem volt teljesen üde, de sajnáltam volna kidobni, hiszen még semmi baja nem volt. Mivel éppen kenyeret sütöttem, adta magát, hogy a tésztában végezzék.


Hozzávalók
  • 60 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
  • 1/2 zacskó szárított francia élesztő
  • kb. 4 dl víz
  • kiskanálnyi só
  • 1 löttyintésnyi olivaolaj
  • 2 maroknyi csíra


A lisztbe kevertem a szárított élesztőt, hozzáadtam a sót és a szükséges mennyiségű vizet, az olajat és jól összedolgoztam. Ekkor belegyúrtam a csírákat, majd meleg helyen a duplájára kelesztettem. Egy kicsit átgyúrtam a megkelt tésztát, megformáztam a kenyeret és még kelni hagytam, amíg bemelegedett a sütő. 200 fokon sütöttem meg.

7 megjegyzés:

Limara írta...

Csodaszép! :))

Palócprovence írta...

Köszönöm! :))

napmátka írta...

Szerintem remek ötlet volt a csírákat beletenni! Egyrészt különleges, másrészt biztosan jóízű is vele!

duende írta...

Nagyon szép a kenyered! Én is sütöttem már, hasonló okok miatt, mint Te is.
isteni lehetett! :)

Palócprovence írta...

Köszönöm! :) Tényleg nagyon jó volt benne.

Nadine írta...

Csak én sütök géppel kenyeret?

Palócprovence írta...

Akinek van, az süthet azzal! :))