Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 02. 12.

A pohár fenekére nézek - A grapefruitlé

Már nagyon várom a tavaszt - ezzel nem vagyok egyedül. Tudtam, hogy jön még egy hidegfront, hiszen minden évben jön amikor a muskátlikat kell átültetnem, mégis zokon vettem. Nálunk egész télen nem esett annyi hó, mint most, de ez csak karácsonykor tudott volna feldobni. Mostanában egyre nyűgösebb vagyok, alapvetően nyugodt természetem kezd cserbenhagyni. Bár ehhez a magyar bürokráciával való hadakozás is hozzájárul, amitől még Buddha is elvesztené béketűrését. Vitamintartalékaim a nullára zuhantak, így nincs más megoldás, a pohár fenekére nézek. Mielőtt bárki aggódna, nem alkoholos italba fojtom bánatom (bár annak is megvan a maga varázsa), hanem gyümölcslébe. Szigorúan házilag facsartba.

Nálam egyértelműen a grapefruitlé a befutó. Szeretem kicsit kesernyés ízét, nem ég tőle a gyomrom, mint a narancslétől és gyümölcscentrifuga (bár van egy ősrégi, szovjet gyártmányú masinám) nélkül is kinyerhető a leve.
C-vitamintartalma ugyan nem éri el a savanyúkáposztáét, azonban vitathatatlanul napsütést idézőbb.

6 megjegyzés:

Fehérnyúl írta...

Most olvastam, hogy indulhat a mandula :):):) Gratulálok!

Palócprovence írta...

Köszönöm szépen, Fehérnyúl! :)))

duende írta...

Ne is mondd! Több kiló narancs, citrom, grapefruit van most is itthon... Én is nagyon szeretem, vegyesen szoktam inni. Nagyon üdítő és finom!

Palócprovence írta...

:)))

Renata írta...

Gusztusos kép és egészségedre!

Palócprovence írta...

Köszönöm!