Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 02. 09.

Béka nélküli kocsonya

"A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”. Ennek eredete: még a hűtőszekrény feltalálása előtti időben, amikor a pincében tárolták a hűtést igénylő ételeket, vendégek tértek be Miskolc főutcáján a Három Rózsa vendéglőbe (maga az épület ma is látható, homlokzatán a három rózsa domborművével). A vendégek kocsonyát rendeltek, a vendéglősné meg lement érte a pincébe, a sötétben nem vette észre, hogy a hűlő kocsonyába beleugrott és a zselésedő anyagba benne ragadt egy béka és így tette le az ételt az asztalra a vendégek elé. A humoros történet hamar elterjedt, és vele a szólás is." (Wikipédia)

Szerencsére ilyesmi még nem esett meg velem, bár én sem hűtőben dermesztem a kocsonyát. Nem túl gyakran készítem, talán kétszer egy télen és akkor is a hagyományos, disznóból készült változatot.
Egyébként a miskolci békás kocsonya emlékére 2000 óta minden év februárjában Miskolc Kocsonyafesztivált rendez. Idén erre február 20 és 22 között kerül sor.


Hozzávalók
  • 2-3 sertésköröm
  • fél disznófej (elhagyható)
  • 1 csülök 
  • 3-4 fehérrépa
  • 5-6 gerezd fokhagyma (vagy akár több)
  • egész bors
A tökéletesen pedikűrözött körmöket a csülökkel együtt (ebből később csülök lesz pékné módra) egy fazékba teszem és felöntöm annyi vízzel, ami jó két-három ujjnyira ellepi. Hozzáadom a megtisztított fehérrépákat, az egész fokhagymagerezdeket és a borsot. Mérsékelten sózom, de nem a közhiedelem miatt, mi szerint nem alszik meg a sós kocsonyalé, hanem azért mert túlságosan sós lehet a végén az elpárolgott víz miatt (ezt nem szabad pótolni!). Fedő nélkül 6-8 órán át főzöm (nem tévedés!) takaréklángon. Amikor elkészült a kicsontozott húst tányérokba porciózom és rászűröm a levet. Hideg helyen, de nem a hűtőben várja kis a sorát. Tálalás előtt pirospaprikával szórom meg.


10 megjegyzés:

sedith írta...

Hasonlóan készítem én is a kocsonyát, bár teszek bele némi "igazi" húst is. Én általában inkább nyáron készítem, mert ilyenkor anyós az, aki megosztja velünk a saját készítését, és nyáron többnyire különlegességnek számít, a férjem is inkább eszi, mint most.

Köszönöm a felajánlást a körkérdés indításához, meg is teszem hamarosan, bár én úgy képzeltem, hyog Te leszel az, aki elindítod. De mindegy, úgysem fogsz kimaradni belőle!:)
Edith

duende írta...

:)

Nem is ismertem a történet eredetét, jó hogy feltetted! :)

Annyi finomságot csináltál a hétvégén, hogy csak na! :)

Palócprovence írta...

Sedith, szerintem mindegy ki indítja. :)

Palócprovence írta...

Duende, azt nem tudom, hogy anekdota vagy valós történet, de szerintem aranyos.
A hétvégi finomságok még nem kerültek fel, mert még nem jutottam odáig. Amikor időm engedi, több bejegyzést szoktam írni és úgy állítom be a közzététel időpontját, hogy naponta "adagolja". :))

Unknown írta...

Kocsonyaaaaaaaaaaa!Túróslepénnyel!!!!!

Palócprovence írta...

:D Így még nem próbáltam!

Katuska írta...

Pedig hű de finom,felénk így eszik a kocsonyát!!

Palócprovence írta...

Nincs mese, legközelebb ki kell próbálnom! :)

Névtelen írta...

Kovács Tamás (bbsk@t-email.hu)
Javasolnám a fogyasztást hagymás krumplisalátával is. Mi felénk Nógrád megye, Felvidéken úgy is ették, esszük, most Karácsonykor is így történt. Halászlé, rántotthal, sülthal, kocsonya, töltött káposzta és a finomabbnál finomabb sütemények, borosckák. Tudunk mi palócok élni, az biztos!

Zsuzsa írta...

Csakis ecettel-na és sok kenyérrel! Sokszor készítem (elengedhetetlen 'kelléke' a télnek :); ilyenkor napokig képes vagyok ezt enni.
http://csontnelkul.blogspot.hu/2012/10/kocsonya-szezon-elsoje.html