Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 03. 26.

A piros színű zöldborsóleves esete

Már említettem, hogy férjhez menetelemig nem igazán tudtam főzni. Néhány dolgot tudtam csak elkészíteni, ezek közé tartozott a zöldborsóleves. Tudtam, hogy férjem szereti e levest, ezért nagy örömmel készítettem el Neki, majd tálaltam. Rámeredt és kérdezte:
- Ez mi?
- Zöldborsóleves.
- Ez? Ez nem az!
- ???
-A zöldborsóleves piros(!!!) és sűrű. Ez NEM zöldborsóleves!
Mielőtt végképp' a kétségbeesés szélére kerültem volna, kiderült, hogy újdonsült férjem nagyanyja nem az általam ismert zöldséggel készült változatot főzte, hanem jó sok pirosparikás rántással, szinte főzelékszerűen készítette. Hát ilyen az, amikor eltérő konyhán nevelkedettek közös háztartásba kerülnek...

És most következzen a piros zöldborsóleves receptje, amit már persze én is el tudok készíteni.


Hozzávalók
  • 50 dkg zöldborsó
  • 1,2 l húsleves vagy víz
  • 1 púpozott evőkanál liszt
  • 2 evőkanál olaj vagy zsír
  • 1 csapott evőkanál pirospaprika
  • 1 csokor petrezselyem
  • só, bors
Egy kevés húslevesben megpárolom a zöldborsót, majd besűrítem a pirospaprikás rántással és felöntöm a maradék (hideg) levessel. Hozzáadom a felaprított petrezselymet és kiforralom.

12 megjegyzés:

italiana írta...

Ez az én nagyanyóm borsó levese!!Bárcsak készitene még nekem.....

Palócprovence írta...

Igen, úgy látszik ez amolyan nagyi specialitás.

minyike írta...

Anyukám is pirosan csinálta, úgyhogy én is így tanultam. Pontosabban van egy kis különbség a készítésében: én a zsiradékon párolom a zöldborsót, erre szórom a lisztet és a pirospaprikát és ezután öntöm fel. És mindig teszek bele egy pici cukrot is. Na és persze el nem maradhat belőle a csipetke.
Én viszont csináltam már zöld tojásrántottát, az a lilahagymától lett érdekes módon zöld. Azért az íze jó volt.

MGL írta...

Nálunk is piros volt a borsó leves, de nem volt sűrű...én a fehér borsó levesnél kérdeztem ugyen ezeket mint a férjed.

trinity írta...

Nálam is piros-én is nagyimtól tanultam így!!!
Vékony rántás-kevés cukor karamellizálva és pirospaprika...Nekem így az igazi! Mondjuk, azért nem nagyon sűrűre főzöm...

duende írta...

:)
A cukorborsóleves mindenhogy finom. Imádom. :)

Renata írta...

Úgy látszik arra felénk így csinálják. Az én Mamám is a Minyike-féle leírás szerint készítette időnként, meg néha soványabb változatban is (nem pirosan).

napmátka írta...

Nálunk is pirosan kell készíteni páromnak, ma pont az volt!
Én megeszem, de nem különösebb rajongásom tárgya, mert a borsót én nyersen imádom!

Nadine írta...

Én is a piros levesesekhez csatlakozom, de még sosem sikerült elérnem azt az ízt, amit anno Anyukám produkált... Sajnos.

Palócprovence írta...

Úgy látszik, Mindenki ismeri! :))
Azért érdekes, hogy egy ilyen egyszerű leves is tud utánozhatatlan ízeket produkálni a készítőjének köszönhetően.

Házisárkány írta...

:-I
Ilyet Pécsen ettem először és utoljára egy munka menzán....megríkató élmény volt és felkerül a vallató kaják közé.... lásd:tökfőzelék...zöldbabfőzelék...
A Zuram úgy ette mint a mannát....mondtam is neki:úgy egyed,hogy tőlem ilyet nem kapsz!
Ízlések és pofonok!

Palócprovence írta...

Így ahogy mondod - ízlések és pofonok! Nekem sem a kedvencem, a sima zöldségeset jobban szeretem.