Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 03. 28.

A természet patikája: Nagycsalán


Csalántörténetekkel etettem már a Nagyérdeműt, a receptekre azonban még mindig várni kell egy kicsit. Az időjárás felénk mostanában nem túl kegyes a csalán növekedéséhez (és máséhoz sem). Addig is ejtek néhány szót a csalán gyógyhatásairól. A nagycsalán (Urtica dioica) az ország egész területén elterjedt évelő növény.

Latin elnevezése (uro, melynek jelentése éget) utal a csípését követő égő, viszkető érzésre, ha nem voltunk eléggé figyelmesek és hozzáértünk csalánszőreihez, amelyek acetilkolint, hisztamint és hangyasavat tartalmaznak. Már az ókorban is használták reuma és köszvény ellen - az amúgy is érzékeny beteg testrészt alaposan megveregették a csalánhajtásokkal. Ez a módszer állítólag csodákra képes...
A csalánfőzettel való gőzölés a léghuzattól származó fülbaj esetén hatásos.
Külsőleg használják még korpás fejbőr kezelésére is, sok gyógysampon alkotórészeként is megtalálható.

A növény forrázatából készült tea, köszönhetően magas vitamin- és ásványianyag tartalmának, erősíti az immunrendszert. Vértisztító és gyulladáscsökkentő hatással bír, valamint fokozza az anyagcserét. Vízhajtó tulajdonságánál fogva eltávolítja a szövetek között felgyülemlett vizenyőt.
Ezért az egyik leghatásosabb tea narancsbőr ellen is! Hörghurut ellen is alkalmazható.

A cukrászipar levelének kivonatát cukorkák és sütemények zöld színűre festéséhez használja.
Régen a szárában lévő rostokból szövetet készítettek, ami ma ismét reneszánszát éli, nemrég piacra kerültek a csalánszövetből készült farmerek.
Az ablaktisztítószerek megjelenése előtt az ablak pucolásához is felhasználták az ecetes vízbe mártott hajtásait.

Aki biogazdálkodást folytat kertjében, annak szintén nem ismeretlen a csalán, pontosabban a csalánlé termesztett növényeinkre gyakorolt jótékony hatása.

Még hosszan sorolhatnám, de ennyiből is látható, hogy az árokpartok lenézett gyomnövénye nagyon is sokoldalú haszonnövény.






9 megjegyzés:

Renata írta...

Nálunk folyton kipusztul a csalán. Már többször igyekeztünk betelepíteni, de valamiért nem szeret...

Palócprovence írta...

Nálunk ki sem lehet irtani! A legapróbb gyökérdarabkából is újra kifejlődik és csak terjed, terjed...
A tápanyagdús talajt szereti és az enyhe árnyékot. Vagy ami éppen van.:)

napmátka írta...

Nálunk is van bőven, ha akarjuk, ha nem. Mondjuk nekem semmi gondom vele.
Na jó, a lilapereszkét nem szeretem alóla kihalászni, meg málnázás közben néha zavar, de egyébként szeretem. Teának főleg.

Nadine írta...

Nekem díszkertem van (úgy értem, nem veteményes), de biomódszerekkel művelgetem. Szóval, minden évben megyek a patakpartra csalánt szedni, aztán készítek belőle permet/táp levet.

duende írta...

Már alig várom hogy szedhessek... :)

Renata írta...

Lehet, hogy a talajunk itt-ott kimerült...erre már gondoltam, mert valami nagyon csenevészen nő.
Árnyék nem sok van, mióta kivágtuk a nyárfát és a göndörfüzet az allergia miatt.
Az árnyék hiánya miatt sok növény egyszerűen kiég, mert a locsolás után itt nagyon gyorsan kiszívja a nap a vizet.

(Mindig álmélkodok, hogy mennyire jó vagy kertészkedésben, aztán megerősítette mindezt az Adatlapod :)

Palócprovence írta...

Elképzelhető. Egyébként a kertészkedés nem az erősségem, az állattenyésztéshez több közöm van. .)

Renata írta...

Tartotok is állatokat?

Palócprovence írta...

Á, dehogy! Leszámítva a kutyát, macskát, nyulat, de nem erre gondoltál szerintem.:)