Jamie természetesen és a legjobb sós omlós tészta

Még 20-30 évvel ezelőtt is természetes volt kis hazánkban, hogy szinte kizárólag csak magyar idényterményeket lehetett vásárolni, leszámítva néhány fűszert, teát, kávét. Nem lehetett januárban epret venni, de senkinek sem jutott volna eszébe, legfeljebb mindenki álmodozott, hogy majd ismét elérkezik az eperszezon. A 80-as évek végén is még fehér hollónak számított a déligyümölcs. Ekkoriban a pesti Nagycsarnok közelében dolgoztam, így munka után vagy ebédidőben gyakran megfordultam ott. Amikor télen a semmiből hirtelen hatalmas sorok kezdtek kígyózni egy-egy stand előtt, tudni lehetett, banánszállítmány érkezett. Maximum 2 kg-t lehetett vásárolni belőle fejenként. Faluhelyen mindenki megtermelte magának a napi betevőt (ez még ma is így van sok helyen), de a városiak körében is elterjedt a hétvégi telek intézménye a 70-es évektől fogva. Akkoriban nem úszómedencék épültek a telkeken, hanem zöldséget és gyümölcsöt termesztettek és nem csak a móka kedvéért. Ezért megmosolyogtatnak, de kicsit bosszantanak is azok a könyvek, amelyek világrengető újdonságként tálalják, hogy magunk is megtermelhetjük azt, amit megeszünk. Megtehetjük. És az emberiség meg is teszi néhány ezer éve.

Ahogy mondják azonban, egy újszülöttnek minden vicc új, és ha valakit Jamie Oliver könyve indít el a kertészkedés útján, az jó dolog. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy ez a könyv az angliai viszonyokra íródott, így nem árt honosítani. Itt nem arra gondolok, hogy milyen képet vágna a hetente egyszer furgonnal felénk közlekedő mozgó hentes (falvakban, de még kisebb városokban sincs mindenhol hentesüzlet), ha bejelenteném igényemet, hogy legközelebb milyen vadhúsokat hozzon nekem. Inkább arról van szó, hogy Nagy-Britannia éghajlata óceáni, hűvös nyarakkal és enyhe telekkel - köszönhetően a Golf-áramlásnak, nálunk pedig száraz kontinentális éghajlat van. Így meglepődhetünk, ha Jamie fiú tanácsára februárban vetjük szabadföldbe a babot. Nem árt a magyar erkélyek és garázstetők teherbíró-képességének ellenőrzése sem, mielőtt ott rendeznénk be kertünket. A nedves föld igen nehéz (nem véletlenül használnak ilyen helyeken speciális, könnyített súlyú talajkeverékeket), így könnyen szomszédunk fején vagy autóján landolhat veteményesünk, ami nincs pozitív hatással a társasházi kapcsolatokra.

A könyvnek ezen részei inkább olvasgatásra jók, megtudhatjuk belőle hogyan csinálja Jamie (akarom mondani a kertésze) a szigetországban. Bár a környezetismereti órákat az általános iskolában elbliccelők új információkra is szert tehetnek, megtudhatják például, hogy a répa gyökér, a káposzta levél, mi több a karfiol virág.

A receptek olyanok, amilyeneket megszokhattunk Jamietől. Nem bonyolítja túl a dolgokat, a hangsúly az alapanyagokon van. A 100 recept között mindenki fog kedvére valót találni.
Most a sós omlós tésztáját választottam, mert még volt a mangalica hájából.

Hozzávalók

• 50 dkg sima liszt
• 20 dkg háj
• 5 dkg reszelt sajt (lehetőleg cheddar)
• só
• néhány szál kakukkfű lemorzsolt levele
  
• 2 tojás
• szükség szerint egy kevés tej

A zsiradékot már a recept olvasásakor is kevésnek tartottam és bizony elég szárazka lett a végeredmény. Az egész tojások, pontosabban a fehérjék sem tesznek jót az omlósságnak. Sajt és fűszernövények adása az omlós tésztához jó ötlet, plusz ízeket ad hozzá, én is gyakran készítem az oregánós sajtos rudakat.

A hájról eltávolítottam a hártyákat. Nem daráltam meg előre, hanem a liszttel együtt a késes robotgépre bíztam, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is.



Gyorsan összeállítottam a tésztát, hogy a kezem melegétől ne olvadjon meg benne a zsiradék és a hűtőben 1 órát pihentettem.

Előmelegített légkeveréses sütőben 180 fokon aranybarnára sütöttem egy piteformában.




Vaksütésre nem volt szükség, elég volt villával kicsit megszurkálni. Amennyiben a tölteléket is sütni kell, akkor a töltelékkel együtt sütjük, de előtte kicsit elősütjük a tésztát.
Szerintem túlzás, hogy ez a legjobb omlós tészta, én maradok a francia változatnál.