A Balkán ízei és a Rozsata puding

Kern Ágnes volt az első magyar gasztroblogger, aki szakácskönyvet írt. Az ételek és életek - Rendhagyó szabadkai szakácskönyv után 2007-ben jelent meg A Balkán ízei című kötete.

Szerencsés dolog, amikor az irodalom és a fakanál találkozik, én legalábbis nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyek nem csak az ínynek kedvesek, de a léleknek is. Ági A Balkán ízeiben még csak megcsillantja novellaírói vénáját (szemben a mostanában megjelent novelláskötetével, Az almárium, a vánkos és a baracklekvárral), ételekhez kapcsolódó történetei mellett receptjei dominálnak - elvégre szakácskönyvről van szó.

A Balkán ízei borítója visszafogottságával kitűnik a mostani szakácskönyvek halmazából. A könyvet mérete miatt is jó kézbe venni, kényelmesen lehet akár ágyban is olvasni, ellentétben néhány szakácskönyvvel, amelyek súlyuknál fogva akár emberi élet kioltására is alkalmasak. Fűzése lehetővé teszi, hogy a konyhában, főzés közben is használjuk, nem fog idő előtt becsukódni, ellapozódni. A receptek a fogások sorrendjében következnek, kezdve a mezevel az édességekig bezáróan, színes csíkokkal is megjelölve, ami végigfutva az oldalon a papír élén is megjelenik, megkönnyítve ezzel a keresést (természetesen a hagyományos regisztert is használhatjuk erre a célra).

A Balkán konyháját kevéssé ismerem, ismereteim leginkább a görög és török konyhára korlátozódnak. Most azonban ezek mellett bepillantást nyerhettem a szerb, horvát, bosnyák és bolgár ízekbe is. Kívülállóként nekem különbségek helyett inkább az azonosságok tűntek fel, alapanyagokban és elkészítési módokban is. A Balkán-félsziget történelmét elnézve ez egyáltalán nem meglepő.

Aki kíváncsi arra, hogy milyen étel a banyica, a proja, a kavurma, a tulumba vagy akár a kadaif, megtudhatja e könyvből! Ezek mellett még sok érdekességről olvashatunk, például a titokzatos zelje növényről is, (ami igen felkeltette az érdeklődésemet) de kiderül, hogy miért sütik a nyulat kaptafában vagy mitől ájult el az imám.

Kipróbálásra egy édességet választottam, a Rozsata pudingot. Ezt a pudingot hagyományosan a dalmát esküvőkön szolgálták fel az ifjú párnak.




Hozzávalók

• 6 tojás
• 6 + 6 evőkanál cukor
• 6 dl tej
• 1 citrom reszelt héja
• 2 evőkanál rum

A hozzávalókat 6 evőkanál cukor kivételével összekevertem. A maradék 6 evőkanál cukorból karamellt készítettem: kis edényben barnulásig olvasztottam a cukrot. A karamellt egy fém pie formába (eredetileg egy lapos, hullámos szélű cseréptálba kellene) csorgattam és ráöntöttem a tojásos keveréket. A formát vízzel töltött tepsibe tettem, úgy, hogy a víz a forma magasságának a feléig ért (így nem nem fröcskölt a víz a pudingba) és 180 fokra előmelegített sütőben 50-60 percig, a puding megszilárdulásáig sütöttem. Teljes lehűtése után kiborítottam a formából.