Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2013. 07. 16.

Krumpli fű alatt, avagy a Ruth Stout project

Amióta először hallottam Ruth Stout (1884-1980) renitens kertészeti módszeréről, azóta terveztem a kipróbálását, hiszen nem csak a konyhában, de az élet minden területén igyekszem az energiatakarékos üzemmódra, így hitvallása nálam nyitott fülekre talált:

"Nem ások, nem művelem a talajt, nem gyomlálok, nem kapálok, nem használok műtrágyát, nem permetezek, nem csinálok komposztot, nem öntözök, csak vetek és aratok."

Több könyvet is írt a témában.

Bár voltak fenntartásaim, de amikor csírázásnak indult a konyhámban néhány krumpli, máris kezdetét vette a Rurh Stout projekt.




Szalmám nem volt, így fűnyesedéket használtam a mulcsozáshoz, ami akár jól is működhetett volna, ha nem lettek volna özönvízszerű felhőszakadások. Így helyenként penészes lett a takarás. Ennek ellenére a krumplik egy része növekedésnek indult,


 majd virágot bontott.


A terméshozam azonban eléggé szűkös lett, mind mennyiségben, mind méretben,


különösen a hagyományos módszerhez képest (a fajta ugyanaz).


Azt hiszem, még csiszolnom kell rajta egy kicsit...
Addig is, itt egy videó:

4 megjegyzés:

Eszter/SubRosa írta...

Izgalmas módszer, kíváncsi vagyok, lesz-e nagyobb krumplid is.

Messzenéző Minyon írta...

Piszke is valami hasonló módon "vetett" krumplit, nála azt hiszem, bejött.

Palócprovence írta...

Eszter, én is.

Palócprovence írta...

Minyon, majd megnézem, köszi.