Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 04. 27.

Vaníliás pogácsa

Ezt a süteményt is még Húsvétkor kóstoltam, Majdnem Vőm nagymamája sütötte.



Hozzávalók

a tésztához:
  • 28 dkg liszt
  • 1 kiskanálnyi sütőpor
  • 1 zacskó vaníliás cukor
  • 4 evőkanál tej
  • 14 dkg vaj
  • 3 tojássárgája
a tetejére:
  • 3 tojásfehérje
  • 18 dkg porcukor
  • 20 dkg darált dió
a töltelékhez:
  • baracklekvár vagy vajkrém
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, vékonyra nyújtjuk és kisméretű pogácsaszaggatóval vagy ahogy Mariska néni mondaná, "feles pohárral" kiszaggatjuk.
A tojásfehérjéket habbá verjük, majd a porcukorral gőz felett verjük tovább. Belekeverjük a darált dió és kis halmokat rakunk belőle a pogácsákra. Kis lángon addig sütjük, amíg a hab meg nem keményedik. Kihűlése után kettőt-kettőt összeragaszthatunk lekvárral, vajkrémmel.

6 megjegyzés:

Limara írta...

Hmm, ez mennyei, én Non plus ultra néven ismerem! :)))

duende írta...

Én is úgy ismerem. Fini! :)

napmátka írta...

Én nem ismertem, de nagyon csábító! Tud ez a Majdnem-Vőd-Nagyija!

Palócprovence írta...

Igen, majdnem olyan, mert úgy rémlik nekem, hogy a non plus ultrában nincs dió.

Napmátka, tud és még lesznek is Tőle receptek.

Névtelen írta...

Ennek a süteménynek a tésztájába nem kell cukor? Éva

Palócprovence írta...

Csak az a kb. 1 evőkanálnyi ami a vaníliás cukorban van (hiszen a tojáshab és a lekvár is édes), de persze ízlés szerint lehet többet is tenni bele.