Nagyböjt után, ahogy elnevezése is utal rá, húsvétkor lehetett először húst enni. Húsvétkor elmaradhatatlan a sonka, így volt ez a palócoknál is. Már szombaton megfőzték, csakúgy, mint a tojást és a kocsonyát. A sonka főzőlevét nem öntötték ki, felhasználták bableves főzéséhez. Megsütötték a kalácsot, azaz a morványt. Az elkészült ételeket vasárnap elvitték a templomba szenteltetni. Hazaérve mindig a szentelt ételekből ettek, először az öregek vettek belőle, azután a család többi tagja.
Néhol szokás volt - a karácsonyi almaevéshez hasonlóan - egy szentelt tojást annyifelé osztani, ahányan az asztalt körülülték, hogy ha eltévednének eszükbe jussanak azok, akivel a tojást ették és így hazataláljanak.
Néhol szokás volt - a karácsonyi almaevéshez hasonlóan - egy szentelt tojást annyifelé osztani, ahányan az asztalt körülülték, hogy ha eltévednének eszükbe jussanak azok, akivel a tojást ették és így hazataláljanak.
A húsvét hétfői ebédnek nem volt megszabott étrendje, de ünnepi, húsos ételeket készítettek. Húsvéthétfőn a locsolkodókat egész nap terített asztal várta - sonka, tojás, kolbász, kocsonya, lepények, kalács és természetesen pálinka és bor.
Az Ipoly vidékén már vasárnap este jártak a legények, ez volt az ún. tojáshajtás. Lányos házanként 8–10 tojást szedtek össze. Előre megbeszélt háznál szalonnát kaptak, ott a tojásrántottát elkészítették és megették. A héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva haragudtak. Ezután indultak el locsolni.
Forrás: Magyar Néprajz VII/3.
Cs. Schwalm Edit: A palócok táplálkozása ünnepeken és hétköznapokon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése