Nagypéntek, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának a napja, ezért a keresztények - így a palócok - körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja. A templomokban az oltárakat letakarják, a harangok némák.
Ez a nap szintén nem mentes a babonás hiedelmektől. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik), nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna), nem fontak. A víznek, mint ősi pogány tisztulás-szimbólumnak mágikus erőt tulajdonítottak. A lányok, akik még szebbek akartak lenni, napfelkelte előtt, a patak vizében - az ún. aranyvízben - mosakodtak. Ez védett a betegségek ellen is. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.
A nagypénteki naphoz kapcsolódtak a böjtös étrendek legszigorúbb és legrégiesebb változatai. Egyes falvakban egyáltalán nem főztek, csak hideget ettek, de volt, ahol fogyasztottak meleg ételt, általában hasonlóakat, mint karácsony böjtjében. Általános volt a napi egyszeri étkezés ezen a napon.
Forrás: Magyar Néprajz
Igaz, ami igaz, nem tipikusan tavaszi étel, de akár böjtölők is fogyaszthatják ezt az egyébként húsok köreteként tálalható sajttal töltött almát.
Ez a nap szintén nem mentes a babonás hiedelmektől. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik), nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna), nem fontak. A víznek, mint ősi pogány tisztulás-szimbólumnak mágikus erőt tulajdonítottak. A lányok, akik még szebbek akartak lenni, napfelkelte előtt, a patak vizében - az ún. aranyvízben - mosakodtak. Ez védett a betegségek ellen is. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fürösztötték őket, hogy ne legyenek betegek. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről.
A nagypénteki naphoz kapcsolódtak a böjtös étrendek legszigorúbb és legrégiesebb változatai. Egyes falvakban egyáltalán nem főztek, csak hideget ettek, de volt, ahol fogyasztottak meleg ételt, általában hasonlóakat, mint karácsony böjtjében. Általános volt a napi egyszeri étkezés ezen a napon.
Forrás: Magyar Néprajz
Igaz, ami igaz, nem tipikusan tavaszi étel, de akár böjtölők is fogyaszthatják ezt az egyébként húsok köreteként tálalható sajttal töltött almát.
A megmosott almákat (lehetőleg nem széteső fajtát) nem hámozom meg, csak egy kicsit bevágom a héjukat keresztben, hogy sülés közben nehogy szétrobbanjanak. A magházukat kiszúrom és egy-egy sajthasábot (most éppen trappistát vagy valamilyen más olvadós sajtot) teszek a helyükre. Előmelegített sütőben 200 fokon - az almák nagyságától függően - 25-35 percig sütöm. Ennyi idő alatt még kicsit roppanós marad az alma húsa, a sajt viszont megolvad benne. A héját mindenki magának szedi le a tányérján.
Télen a sajt tetejére szoktam még aszalt szilvát is tenni.
6 megjegyzés:
Hű, de jól néz ki! :))
Imádom a sült almát! :))
Ezt megcsinálom majd.
Általában, ha sütőben sütök húst, mindig csempészek köré pár almát is a vége felé. nagyon szeretem. :)
Köszönöm, Limara! :)
Szerintem is nagyon passzol a sült húshoz az alma! :)
Ki nem fogysz az ötletekből...ámulok!
Bagoly mondja verébnek...:))
Megjegyzés küldése