Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 04. 13.

Palócprovencei pillanatok

A Nyuszival együtt megérkezett az új blogom is. Miért is kell egy új blog? Néhány hónappal ezelőtt még azt sem gondoltam, hogy blogírásba kezdek, arra pedig, hogy hamarosan szűknek érzem egy gasztroblog kereteit, különösen nem számítottam. Mégis így történt. Gasztroblogom (apropójáról már írtam) szenvedéllyé nőtte ki magát, sok örömet és sok barátot adott már eddig is. Azonban a gasztrotémába nem lehet vagy illik mindent belepaszírozni, ezért vált szükségessé egy másik blog indítása is. Remélem, hogy nem csak nekem, de másoknak is szerez némi örömet!


6 megjegyzés:

duende írta...

Váóóó! Nagyon szép!!!
Örömmel fogom olvasni majd azt is. :)
Sok örömöd legyen bbenne, csakúgy mint ebben a gaszto-s blogodban! :)

The Chef Viki írta...

Megőrülök :-) Ez igen!

Egyszer kap rá az ember az ízére, menthetetlenül elkapja a gépszíj! Várjuk, várjuk!

napmátka írta...

Kíváncsian olvaslak itt is!!

Palócprovence írta...

Duende, köszönöm szépen! :))

Palócprovence írta...

The Chef Viki, ne tedd, de köszönöm! :)) Tényleg így van, az ember rákap az ízére...

Palócprovence írta...

Napmátka, örülök! :))