Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 04. 23.

Sült keszeg

Szeretem a halat, mégsem gyakran kerül az asztalunkra, ugyanis a fagyasztott halat nem kedvelem. Frisset kizárólag karácsony előtt lehet nálunk venni, akkor is csak pontyot. Ritka alkalom, hogy férjem pecázása eredményes, így a zsákmány a tányérunkra került.


Ebben az is a jó, hogy tökéletesen friss a hal. A pucolást előzékenyen átengedtem a páromnak, rám már csak az irdalás és a sütés maradt. Nem voltak nagyok a halacskák, így nem kellett őket szétvágni, egészben is jól átsültek. Sózás után egyszerűen csak lisztben forgattam meg őket. A lisztbe nem szoktam semmit tenni, mi így szeretjük. Forró, bő olajban sütöttem meg valamennyit, hiszen a halak szeretnek az olajban is úszni...

9 megjegyzés:

duende írta...

Imádom! :)

Melinda írta...

Hmmmmm.... Nyammm!:))))

"saját levében" írta...

Plágium! Mi is ezt ettük, most tenném fel! (Ha lenne időm)

"saját levében" írta...

És mi ez a fejetlenség?

Nadine írta...

Nagy halevő vagyok, de nem értek hozzá, és az amúron, csukán, busán, pontyon, hekken kívül nem ismerem fel ízről a halakat. Szóval, a keszeg az a nagyon szálkás?

napmátka írta...

Imádom a sült keszeget!! Tudod, mióta nem ettem??...
Azt szeretem, ha apró, jó ropogósra van sütve. Mi paprikás lisztben szoktuk készíteni (csak nem eléggé sűrűn...)

Palócprovence írta...

"saját levében", lehet, hogy így horrorisztikus a látvány, de nem szeretjük a fejét. :)

Palócprovence írta...

Nadine, a nagyon szálkás az a paduc (bár van, aki azt is megeszi).

Palócprovence írta...

Napmátka, én is így vagyok vele! A tenyérnyi a jó méret. A snecit is ezért szeretem és azt még irdalni sem kell.