Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2010. 01. 20.

Jamie természetesen és a legjobb sós omlós tészta


Még 20-30 évvel ezelőtt is természetes volt kis hazánkban, hogy szinte kizárólag csak magyar idényterményeket lehetett vásárolni, leszámítva néhány fűszert, teát, kávét. Nem lehetett januárban epret venni, de senkinek sem jutott volna eszébe, legfeljebb mindenki álmodozott, hogy majd ismét elérkezik az eperszezon. A 80-as évek végén is még fehér hollónak számított a déligyümölcs. Ekkoriban a pesti Nagycsarnok közelében dolgoztam, így munka után vagy ebédidőben gyakran megfordultam ott. Amikor télen a semmiből hirtelen hatalmas sorok kezdtek kígyózni egy-egy stand előtt, tudni lehetett, banánszállítmány érkezett. Maximum 2 kg-t lehetett vásárolni belőle fejenként. Faluhelyen mindenki megtermelte magának a napi betevőt (ez még ma is így van sok helyen), de a városiak körében is elterjedt a hétvégi telek intézménye a 70-es évektől fogva. Akkoriban nem úszómedencék épültek a telkeken, hanem zöldséget és gyümölcsöt termesztettek és nem csak a móka kedvéért. Ezért megmosolyogtatnak, de kicsit bosszantanak is azok a könyvek, amelyek világrengető újdonságként tálalják, hogy magunk is megtermelhetjük azt, amit megeszünk. Megtehetjük. És az emberiség meg is teszi néhány ezer éve.

Ahogy mondják azonban, egy újszülöttnek minden vicc új, és ha valakit Jamie Oliver könyve indít el a kertészkedés útján, az jó dolog. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy ez a könyv az angliai viszonyokra íródott, így nem árt honosítani. Itt nem arra gondolok, hogy milyen képet vágna a hetente egyszer furgonnal felénk közlekedő mozgó hentes (falvakban, de még kisebb városokban sincs mindenhol hentesüzlet), ha bejelenteném igényemet, hogy legközelebb milyen vadhúsokat hozzon nekem. Inkább arról van szó, hogy Nagy-Britannia éghajlata óceáni, hűvös nyarakkal és enyhe telekkel - köszönhetően a Golf-áramlásnak, nálunk pedig száraz kontinentális éghajlat van. Így meglepődhetünk, ha Jamie fiú tanácsára februárban vetjük szabadföldbe a babot. Nem árt a magyar erkélyek és garázstetők teherbíró-képességének ellenőrzése sem, mielőtt ott rendeznénk be kertünket. A nedves föld igen nehéz (nem véletlenül használnak ilyen helyeken speciális, könnyített súlyú talajkeverékeket), így könnyen szomszédunk fején vagy autóján landolhat veteményesünk, ami nincs pozitív hatással a társasházi kapcsolatokra.

A könyvnek ezen részei inkább olvasgatásra jók, megtudhatjuk belőle hogyan csinálja Jamie (akarom mondani a kertésze) a szigetországban. Bár a környezetismereti órákat az általános iskolában elbliccelők új információkra is szert tehetnek, megtudhatják például, hogy a répa gyökér, a káposzta levél, mi több a karfiol virág.

A receptek olyanok, amilyeneket megszokhattunk Jamietől. Nem bonyolítja túl a dolgokat, a hangsúly az alapanyagokon van. A 100 recept között mindenki fog kedvére valót találni.
Most a sós omlós tésztáját választottam, mert még volt a mangalica hájából.

Hozzávalók
  • 50 dkg sima liszt
  • 20 dkg háj
  • 5 dkg reszelt sajt (lehetőleg cheddar)
  • néhány szál kakukkfű lemorzsolt levele
  • 2 tojás
  • szükség szerint egy kevés tej
A zsiradékot már a recept olvasásakor is kevésnek tartottam és bizony elég szárazka lett a végeredmény. Az egész tojások, pontosabban a fehérjék sem tesznek jót az omlósságnak. Sajt és fűszernövények adása az omlós tésztához jó ötlet, plusz ízeket ad hozzá, én is gyakran készítem az oregánós sajtos rudakat.

A hájról eltávolítottam a hártyákat. Nem daráltam meg előre, hanem a liszttel együtt a késes robotgépre bíztam, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is.



Gyorsan összeállítottam a tésztát, hogy a kezem melegétől ne olvadjon meg benne a zsiradék és a hűtőben 1 órát pihentettem.

Előmelegített légkeveréses sütőben 180 fokon aranybarnára sütöttem egy piteformában.




Vaksütésre nem volt szükség, elég volt villával kicsit megszurkálni. Amennyiben a tölteléket is sütni kell, akkor a töltelékkel együtt sütjük, de előtte kicsit elősütjük a tésztát.
Szerintem túlzás, hogy ez a legjobb omlós tészta, én maradok a francia változatnál.

26 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Ha nem banán, akkor kubai narancs érkezett :-))

Nekem sosem támadt gusztusom télen eperre vagy dinnyére. Azt szoktam mondani, hogy az csak dekor, eper alakú víz, semmi más.

S most meg már a Golf-áramlat sem megbízható, most fagyott be Anglia fenékig!

Palócprovence írta...

Igen, vagy kubai narancs. Minden szigorúan csak a szocialista szektorból! :)
Azért remélhetőleg majd megembereli magát a Golf-áramlat...

Ms. Poppy írta...

Nagyon szép lett az oldalad!:)

Viki egyetértek veled: a téli epernek se íze, se bűze, bezzeg az ára...:S

Messzenéző Minyon írta...

Ez jó kis írás volt, élvezettel olvastam!
Bizony, akinek van egy kis esze, nem könyv alapján kezd bele a kertészkedésbe, hanem inkább a környékbeli idősektől (vagy fiatal kertészektől) kér tanácsokat. Mert kis országunkban is változhatnak ezek a dolgok. Pl. az én falumban a babot május előtt elvetni nem tanácsos.

Hedvig írta...

Nagyon csinos lettél!
Szemezgettem ezzel a könyvvel, de ár-érték arányban nem ütötte meg a mércét. Babot mi főleg mádodveteménynek, júniusban és július elején ültetünk.

Névtelen írta...

Nagyon jó az írás! A könyvre még nem ruháztam be, egy kicsit drágának tartom, de úgy is el fogok csábulni, mert nagyon szeretem Jamie stílusát. Üdv, Betti

Palócprovence írta...

Ms. Poppy, köszönöm! Már alakulgat...

Palócprovence írta...

Minyon, köszi! Így van, ahogy írod! A tapasztalattal semmi nem ér fel. Még az ilyen kis országban is nagyon eltérő a klíma pl a Börzsöny és a Mecsek között is.

Palócprovence írta...

Betti, köszi! Egyébként én is kedvelem Jamie stílusát meg a receptjeit is. Nem ő tehet róla, hogy egy az egyben lefordították a könyvét. Pl. a Casa Moro végén van egy kis táblázat, ami összefoglalja, hogy ami Marokkóban szezonális az nálunk mikor terem, stb. Itt sem ártott volna egy kis kiegészítés.

Palócprovence írta...

Hédi, köszi! Mostanában nem olcsók a könyvek. A babot példának emeltem csak ki, sok egyebet is említhettem volna, ami nálunk teljesen másként kell termeszteni.

Ági, aki főz írta...

Nekem ez a Jamie könyv tetszett eddig a legjobban, abszolút kedvenc. Még Angliából hozattam, pár éve. Az illusztrációk meg a stílus engem nagyon megfogott és a receptek is a földön járnak.
A kertészkedős rész egy kicsit nevetséges, ha figyelembe vesszük, hogy a műsorban szereplő kert legalább 3-4, de inkább több ember munkáját igényli minden nap. Másrészt viszont nem lehet eleget biztatni az embereket, hogy helyit és szezonálisat egyenek!
Vadhúst pedig biztos lehet szerezni valamelyik vadász ismerőstől, mindenkinek van olyan, vagy nem?

Reni írta...

én amikor először átlapoztam a könyvet, már akkor nagyon tetszett a felépítése. nekem megjelenésre ez a legszebb szakácskönyv eddig. nagyon tetszik a felépítése, a grafikák, a képek (imádom a babhüvelyben a békát és a harmatcseppes pókhálót)
receptek vegyesek, tényleg mindenki megtalálja a neki tetszőt. én nem vettem meg, csak kölcsönkaptam anya hugától :)

Felhőlány írta...

Nagyon szép lett az új blogdesign! :)
Ez a könyv régóta rajta van az én kívánságlistámon is, vártam Karácsonyig hátha... de kénytelen leszek meglepni saját magamat vele. :))
Van egy kérdésem hozzád: http://felholanyka.blogspot.com/2010/01/mit-rejt-taskam-jatek.html

L.Krisztina írta...

Nagyon csini lettél!
A könyvet imádom, meg a sorozatot is:)
Szóval én a koca kertészkedők közé tartozom, szegény anyósom próbál eligazítani ebben a csoda világban:) Paradicsomot, paprikát, és a szomszédtól átjött málnával birkózom nyaranta:) isteni kiszaladni reggel pizsamába és szedni friss, paprikát, paradicsomot. Olyan fajtákat adott amit már nem nagyon termesztenek itthon pl erős paradicsompaprika , mi csak Jani sógor paprikája névvel illetjük, de van lila hatalmas paradicsom is olyan gerezdes :)
A magyar gyümölcsöknél nincs jobb a világon . Én nem is vagyok hajlandó eperszezon kezdetétől más gyümölcsöt venni mint aminek szezonja van :)
Bocsi hosszú lettem

Palócprovence írta...

Ági,Jamie stílusát én is szeretem és a receptjeit is! A könyvnek nem ez a része, ami szemet szúrt. Aki nem járatos a kertészkedésben, az csalódni fog, ha egy az egyben akarja alkalmazni Jamie módszereit. Egyébként szerintem inkább a városiakat kell arra biztatni, hogy helyit és szezonálisat egyenek, falun ennek az ellentéte sokszor még lehetőségként sem merül fel. Aki járt már egy pici falu boltjában (már ha van egyáltalán), tudja miről beszélek.
(Bár a vadhús nálunk nem probléma - most is van egy fél szarvas a fagyasztóban - azért nem mindenkinek egyszerű a beszerzése.)

Palócprovence írta...

Reni, tényleg szuper a könyv felépítése!

Palócprovence írta...

Felhőlány, köszönöm! :) Hamarosan megírom.

Palócprovence írta...

Krisztina, köszönöm! :)
Szerencsés vagy, hogy van, aki tapasztalatokon alapuló tanácsokkal lát el! És tényleg nincs jobb dolog, mint reggel a harmatos fűben kimenni a kertbe...

Névtelen írta...

Ha már a Casa Morot említetted: tegnap végre megvettem! Mit mondjak? Szerelem első látásra... a mosógépet elfelejtettem elindítani, vacsorára csak maradék volt, még hozzám szólni sem volt érdemes:)) nem tudtam letenni, szenzációs könyv! Több olyan recept van benne, amit nem hiszem hogy el fogok készíteni, de a stílus, a színek, a leírások.. na így kell egy könyvet megcsinálni. Üdv, Betti

Messzenéző Minyon írta...

És milyen viszonyban vagy az egyéb könyvekkel?
http://enkisfalum.freeblog.hu/archives/2010/01/20/Konyvekrol/

Palócprovence írta...

Betti, :DD, örülök, hogy ennyire magával ragadt a Casa Moro! Szerintem is szenzációs! :)

Palócprovence írta...

Minyon, hamarosan választ adok! :))

Ági, aki főz írta...

SZia! Ha van kedved, mutasd meg a táskád tartalmát!

Palócprovence írta...

Már írom is! :)

Névtelen írta...

Hehe... én magamban csak úgy hívom a fickót, hogy "Olíva citrommal"... :):)

Palócprovence írta...

:)