Születésnapra készült ez a torta, mivel az ünnepelt kedvence ez a valamelyik Esterházyról elnevezett édesség. A receptet itt találtam, azonban néhány ponton változtattam rajta, volt ahol szándékosan, volt ahol kényszerből. A szokásos 5 lap helyett csak hármat sütöttem, a vanilincukrot lecseréltem vaníliakivonatra. A tetején levő fondant helyett fehércsoki bevonatot terveztem, azonban a boltban nem kaptam a jól bevált fehércsokimat, csak Tibi csokit és ezt legnagyobb meglepetésemre nem lehet vízgőz felett megolvasztani. Nana kutya feláldozta magát és eltüntette a ragacsos kulimászt. Szerencsére volt itthon marcipántömböm, így ezt nyújtottam ki vékonyra két folpack között és tettem a torta tetejére. Ez azonban nem alkalmas a jellegzetes díszítő mintázat elkészítésére, mivel nem lehet rajta az étcsokit kellőképpen formázni. Ha már a tetejére marcipán került, akkor az oldalára mandulaforgácsot szórtam a darált dió helyett. Azért az ünnepelt ennek ellenére meg volt elégedve a végeredménnyel.
Hozzávalók
A tésztához:
- 10 db tojásfehérje
- 30 dkg cukor
- 33 dkg darált dió
- 2 dkg finomliszt
- 5 db tojássárgája
- 12 dkg porcukor
- 0,5 dkg zselatin
- 0,5 dl víz
- 2,5 tej
- 1 kiskanál vaníliakivonat
- 30 dkg vaj
- 0,5 dl konyak
- 5 dkg darált dió
- 10 dkg marcipán
- 5 dkg étcsoki (70 %-os)
- esetleg tejszín a díszítéshez
- mandulapehely
A vízben megduzzasztottam a zselatint. Közben az 5 tojássárgáját fehéredésig vertem a porcukorral (a másik 5 tojássárgájából például tojáslikőr készülhet). A tejet felforraltam a vaníliakivonattal és gyorsan belekevertem a cukros tojást, óvatosan, keverve újra forraltam, utána hozzáadtam a zselatint is. Kihűtöttem, addig habosra kevertem a vajat. Összedolgoztam a kettőt, beletettem a darált diót és a konyakkal ízesítettem.
A krém 3/4-t a lapok közé kentem, a maradékkal bevontam az oldalát. Megszórtam a mandulaforgáccsal. A tetejére került a kinyújtott marcipánmassza. Az étcsokit vízgőz felett megolvasztottam, zacskóba tettem, majd a sarkát kivágva spirálisan a torta tetejére csorgattam. Egy kés hegyével kialakítottam a mintázatot. A peremére tejszínhab díszítés került, de ha nem rögtön fogyasztjuk, praktikusabb a krémmel díszíteni.
18 megjegyzés:
Hmmm, gyönyörű! Nekünk is az egyik kedvenc tortánk!
Gyönyörű ez a torta, és komolyan mondom, teljesen elveszed az önbizalmamat a konyha terén, ha most nem nyugtatsz meg azonnal azzal, hogy titokban cukrászvégzettséged is van. De tényleg. Fel vagyok háborodva erősen. Az egyik kedvenc tortám.
Limara, köszönöm! :) Finom volt, de az én örök szerelmem a Sacher torta, természetesen Sachertől. Nem is ettem gyakran még.:)
:))) Nadine, és még erősen gondolkodtam, hogy egyáltalán odaadjam-e az ünnepeltnek, mert nem voltam megelégedve a küllemével. Szerencsére az íze jó volt.
Húha! Gyönyörű! Nemrég szerettem bele, korábban a dió miatt kerültem...de már nem, sőt!!
Nagyon jól néz ki!
Egyre többször állapítom meg, hogy milyen sokoldalú vagy!!
Hát ez fantasztikusan néz ki, nagy kedvencem!
Palócprovence, figyellek. Nem vallottad be.
Istenien néz ki! És ismét egy jó recept a maradék tojásfehérjékhez! Mentettem agyacskámba. :)
Napmátka, én mindig is szerettem a diót. Ez a torta nekem egy kicsit túlságosan vajas. Bár nem hittem volna, hogy valamire is azt mondjam, hogy sok benne a vaj.:)
Renata, köszi! :)
???
Főz és fecseg, köszönöm! :)
:))) Nadine, sajnos, nincs mit bevallanom. Bár szívesen kitanulnám a cukrászatot.
???=hogy mennyi mindenhez értesz.
:)
Köszi! :))
Csak azt szeretném megkérdezni miért teszel a krémbe zselatint?
Azért, hogy ne folyjon ki a krém, így a torta megtartja a formáját.
Gyönyörű lett a tortád! Mi is szoktuk sütni, olyan finom és olyan gyorsan tud elfogyni, nem a befektetett idő arányában :D
Megjegyzés küldése