Hollókő, ez a kis palóc falu a Cserhátban, méltán került fel egyedüli magyar faluként az UNESCO világörökségi listájára. Legalább egyszer mindenkinek érdemes ide ellátogatnia, de aki jót akar magának, akkor ezt nem húsvétkor teszi. Tömegiszonyosként nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy most menjünk, pedig gondoltam rá, hogy sokan leszünk.
Ekkora érdeklődésre azonban nem számítottam. Azért annak örültem, hogy még sokakat érdekel a néphagyomány. A rendezők igazán kitettek magukért, nagyon jól szervezett volt minden. Tömeg ide vagy oda, jól éreztük magunkat. Most elsősorban a gasztrovonatkozásokról számolok be, egyebekről majd itt írok.
Egy ilyen rendezvényen óhatatlanul felüti a fejét a biznisz, de szerencsére itt a rendezők határokat szabtak, csak minőségi termékekkel találkoztunk az árusoknál. Nem csak az egyes mesterségek portékáit lehetett megvásárolni, de harapnivalókat is, például perecet, kürtőskalácsot:
Válogatni lehetett a különböző mézek és mézeskalácsok között is:
A bevállalósak megkóstolhatták a kakashere pörköltet,
amit leöblíthettek némi panyolai elixírrel:
Papp Miklós házi lekvárjai és szörpjei nagy dilemma elé állították az érdeklődőket, hiszen a következőkből lehetett válogatni: alma, áfonya, barack, berkenye, birs, bodza, csalán, csipke, dió, eper, fokhagyma, kökény, málna, ribizli, rózsaszirom, som, szeder, szilva, meggy, zeller:
A Nagymama éléskamrájába betérők is találhattak kedvükre valót:
A Katalin Csárdában tett látogatásunkról majd legközelebb írok.
14 megjegyzés:
Csudajó képeket hoztál! Remélem hamarosan eljutunk Hollókőre mi is, tervezzük már egy ideje! :))
Én is imádom Hollókőt, és már nem egyszer voltam ott, bár sohasem Húsvétkor, de túristák mindig sokan vannak.
Kakashere pörköltet én is rendszeresen főztem egy időben, túróscsuszával tálaltam... még anno egy szilvásváradi étterem étlapjáról csentem az ötletet és nagyon bevált. Bodzaszörpöt én is készítek, nem győzök annyit csinálni, hogy el ne fogyna még a nyáron. Már alig várom, hogy virágozzon a bodzafánk :-)
Köszönöm, Limara! :) Szerintem nem bánjátok meg, ha elmentek, csak ne húsvétkor! De a téli holt szezonban sem érdemes, akkor szinte minden, még egyes múzeumok is zárva vannak. Már többször voltam, nem tudom megunni.:)
Annamarie, ekkora tömeggel még nem találkoztam Hollókőn, bár húsvétkor most először voltam (és utoljára). Még a velencei karneválon sem voltak ennyien tavaly!
Hát, a kakasherét eddig kihagytam, de azt hiszem ez így is marad. :)
A bodzaszörp nálunk is nagy kedvenc, alapanyag meg van bőven.
Szia, nagyon várom, mit írsz a Katalin csárdáról, mert tavaly nászajándékba kaptunk 3 napot Hollókőn egy kis házban, és a Katalin csárdában reggelizhettünk volna minden reggel. azonban az első alkalommal kritikán aluli volt a reggeli étek, ezért - bár ki volt fizetve - többé a hely felé sem jártunk.
Edina
Én is szeretem Hollókőt nagyon,de mikor legutóbb ott jártunk, szintén nagy volt a zsúfoltság, igaz, akkor is ünnep volt.
Itt írtam egy posztot róla, ha érdekel:
http://vesta007.blogspot.com/2008/10/hollk-s-krumpli-lngos.html
Na ez az a hely, ahova egyszer én is szeretnék eelmenni... Jó volt látni, ha csak képeken is! :)
Edina, semmi jót, de hamarosan olvashatod. Pedig reménykedtem, hogy csak az aznapi felfordulás volt az oka a minősíthetetlen kiszolgálásnak és ételnek, de soraidat olvasva, nem.
Vesta, de jó! És megtaláltam, köszi! :)
Duende, szerintem tetszene Neked! :)
De különös - dió, zeller, csalán, berkenye lekvár? Érdekesen hangzik - számomra főleg a dió és a berkenye izgi. Vettél ilyesmit? :)
Hű, gyönyörűek ezek a csemegék... Bár így nézne ki a kamrám (ami nincs)!
Lily, sajnos csak a fotózáshoz sikerült közel furakodnom, nagy sor állt. :(
Én is szeretnék ilyen hadsereget, meg kamrát is! :)
Megjegyzés küldése