Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2010. 01. 01.

Miért ne tegyünk szaloncukrot a fa alá?



9 megjegyzés:

Mimoooo írta...

Milyen gyönyörű ez a kutyus!

Krisztina írta...

olyan aranyos,mi a neve? az én kutyám is detto ezt tette volna

Palócprovence írta...

Köszönöm a nevében is! Nanának hívják és rajong a csokiért.

Thrini írta...

A kis huncut!! :)

Julcsi írta...

:))))

Móni írta...

Nagyon aranyos! :D
A csoki amúgy méreg a kutyának:
http://www.haziallat.hu/kutya/taplalkozas/a-kutyanak-mereg-lehet-a-csoki-/1855/

Szemi írta...

"MERT MEGÉRDEMLEM !!! "
/szerintem ez járt a buksijában.../

:))

BUÉK !!!

Gabah írta...

:-)))
Artúr is próbálkozott a teraszon,a mikor szedtem le a díszeket, de nem mertem neki adni belőle, emrt én is úgy tudom, hogy veszélyes lehet a csokia kutyáknak.
Bár ki tudja....anyukámék vizslája a csípőspaprikától kezdve a halszálkáig mindent megeszik, és még sosem lett semmi baja.

Palócprovence írta...

Igen, én is hallottam erről, de Nana nem hajlandó tudomásul venni. Persze nem ipari mennyiséget eszik belőle...